Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

5. A jegyzői státus kiteljesedésétől az I. világháború kezdetéig

A törvényhatósági bizottság ez évben is két Nógrád megyei, Budapesten tanuló községi közigazgatási tanfolyami hallgatót segélyezett 50-50 koronával. Egyikük, Potoczky Gyula, a kétbodonyi körjegyző, Potoczky Sándor gyermeke volt.

66 1906. május 31-én Gácson ült össze a megyei jegyzői egyesület tagságából 42 jegyző. A közgyűlésen részt vett a község értelmisége is hallgatóságként. A választmány minden előterjesztését elfogadták, de nagy vita folyt az elnöki jelentés azon pontja felett, mely az évi események felsorolásánál megemlítette, hogy a kellő időben bejelentett tisztelgő küldöttségek közül éppen a jegyzői karét sorolták be utolsónak a főispánnál, holott rendszerint a sorrend közepe táján helyezkedett el. Egyesek javasolták, hogy az ügy és a „megaláztatás" felett térjenek napirendre, a többség azonban megbotránkozott a történtek felett. Felkérték az elnökséget, hogy hasonló esetben máskor előre érdeklődjék a tisztelgés sorrendje felől, és ha a jegyzői kart az őt megillető helynél hátrább sorolnák, akkor a testület a tisztelgésben ne vegyen részt. A gyűlést a szokott társasebéd és táncmulatság zárta. Augusztus 30-án újabb közgyűlést tartott a jegyzői nyugdíjegylet, de azt Papp János elnök betegsége miatt Pósa István alelnök vezette. A közgyűlés tárgya azon elnöki jelentés volt, hogy a Belügyminisztérium által jóváhagyott új egyleti szabályrendelet életbe fog lépni szeptember 1-től. Körülbelül egy évtizede kezdett harcot a jegyzői kar azért, hogy az illetményeik és szolgálati éveik figyelembevételével megállapított kulcs szerint számított (nem fix összegekben rögzített és ezért állandóan módosításokra szoruló) nyugellátást minden körülmények között teljes összegben kiszolgáltassák. Az említett szabályrendelet most már tartalmazta a vonatkozó rendelkezéseket. Az egylet hálás köszönetét fejezte ki Nagy Mihály alispánnak, Papp János egyleti elnöknek, Szilárdy Ödön udvari tanácsnoknak az ehhez nyújtott segítségükért, őket az egyesület dísztagjaivá választotta, és jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak meg Pongrácz György tiszteletbeli főszolgabírónak, vármegyei aljegyzőnek, Terstyánszky Kálmán belügyminisztériumi titkárnak, akik a szabályrendelet ügyében szintén sokat buzgólkodtak. Egy különleges kérést is teljesített a közgyűlés. Papp Zsigmond és társai salgótarjáni segédjegyzők szolgálati idejébe beszámítani engedték azon időszakot is, melyet községi írnoki beosztásban, de már okleveles jegyzőként töltöttek el. Kötelezték viszont őket arra, hogy ezen évekre eső tagdíjaikat az 5 %-os késedelmi kamattal terhelve fizessék meg. A nógrádi járási kör javaslatára pedig az egylet elhatározta, hogy egy-egy tagtárs halálakor műiden jegyző 10 koronát küld a temetési költségekre a halott családjának, mivel pedig az egyletnek több, mint 80 tagja volt ekkor, így kb. 800 korona segélyre számíthatott a jegyző özvegye. Ez fél év múlva úgy módosult, hogy az aljegyzők is fizessenek be 5 koronát az egyleti pénztárba, s a családjuk így 400 korona temetési segélyhez jut. Bejelentették, hogy a nyugdíjegyesület az utolsó közgyűlését tartotta, mert azontúl a nyugdíjügyeket a törvényhatóság és a jegyzők köréből kiküldött választmány intézi. Ebbe 1906. október 25-én a nyugdíjszabályzat 12. §-a alapján a törvényhatósági bizottság részéről gróf Majláth Gézát, Szilárdy Ödönt, Baint66. A Nógrádvármegyei községi és körjegyzők nyugdíjintézet... NL. és HH. (1905. június 4.); NML IV. 402. 774/1905. 55