Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

2. Jegyzők Nógrád vármegyében a községrendezés koráig

készítette el. Ezért Pest vármegye megkeresésére a vármegye a jegyző javait zár alá vette és kötelezte a zárszámadások határidőre való elkészítésére. A lakosság sem becsülte egyöntetűen a jegyzőket. Még az is előfordult, hogy a jegyző házát felgyújtották, mint például Homokterenyén 1846-ban. Sokszor a község elöljáróival támadtak ellentétek. Grétzel János kallói jegyző például kénytelen volt feljelentést tenni a helység bírái ellen, akik visszaéltek a község pecsétjével, adófizetési pénztárával. Persze ennek az ellentéte is előfordult: Illés Ferenc homokterenyei nótárius annyira ragaszkodott ahhoz, hogy Gecse Pál volt bíró a tisztségében maradjon, hogy a vármegyétől fizetést kért számára „... minthogy semmiféle itallal nem él, kemény ember, az egész helység fél tőlle, és dolgait pontosan viszi." A kettős szorongattatás és a jegyzői státus biztonságosabbá, jövedelmezőbbé és tekmtélyesebbé tételére irányuló első megmozdulások az 1840-es évek elején történtek. 1840-ben a kékkői járás öt jegyzője az egész vármegyei jegyzőkar nevében fogalmazta meg a panaszokat a vármegye segítségét kérve. Főként jövedelmeik alacsonyságát és nehéz behajthatóságát, illetve feladataik tetemes megnövekedését nehezményezték. Arra kérték a vármegyét, hogy fő jövedelmüket, a párbért (hiszen jórészt tanítók és kántorok is voltak!) a bírák szedjék be adók módjára és a vármegye jutalomdíjat folyósítson nekik. 1841-ben a „Tót Hegyek alatt lakó Helységek jegyzői", a csehbrézői és uhorszkai jegyzők fogalmazták meg a helyzetük javítására teendő intézkedéseket: 1. Minden jegyzőt a vármegye vizsgáljon meg rátermettségéről, azután pedig ne a lelkész, hanem a község lakói előtt, a vármegye tisztviselője által tegye le esküjét, és iktattassék be. 2. A jegyző és kenyere ne a helységtől függjön, ne kelljen félnie a hirtelen elbocsátásától. 3. A jegyzői fizetést a lakosok számához, a jegyző ügyességéhez, elfoglaltságához mérten állapítsák meg. A kérelem alátámasztására a korabeli állapotokat is ismertették: javadalmaikhoz nehezen, perlekedve jutnak hozzá, mert igényeik „kielégítését a Paraszt tsak tréfának nézi, látván, hogy a Jegyző a világ előtt kis ember, hatalom nélküli ... és a felsőbb parancsait illőleg végre nem hajthatja, mivel semmi legkissebb hatalommal nem bír."

14 1845-ből egy, a nemesi hozzájárulásokkal kapcsolatos összeírást tanulmányozva látható, hogy a jegyzők jövedelmei között igen nagy különbségek voltak, melyek ritkán tükrözték a gondjaikra bízott falvak adta munkaterheket Barna évi 87 forintot fizetett jegyzőjének, míg a hasonló nagyságú Mátraszelén csak 42 forintot kapott a nótárius. Feltűnő volt a különbség a jegyző és a plébános jövedelme között is, ami a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyüket híven tükrözi: Nézsán a jegyző évi jövedelme 106 formt, míg a plébánosé 579 forint volt. Néhol a tanítóval végeztették a jegyzői teendőket, s üyenkor csak csekély 14. NML IV. 152. 612/1850.; NML IV. l/a. 768/1825., 1337/1827., 2067/1835., 19/1836., 58/1839., 101/1827.; NML IV. 11/i. 12. k. 84. sz.; NML IV. 152. 612/1850. NML IV. 1. 8. 875/1941., 2504/1842. sz. 13