Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

8. Községi jegyzők a tanácsrendszer létrejöttéig (1945-1950)

jegyzők, aljegyzők mozgása más állomáshelyekre, de ahogy a baloldal tért nyert, úgy az áthelyezések, munkaügyi mozgások alapja egyre inkább a politi­kai megfontolások lettek. 1948-ban aztán a jegyzők kicserélése felgyorsult, hogy az MDP érdekeinek megfelelő, politikailag megbízható községi appará­tust hozzanak létre. Míg 1945 elején a vármegye jegyzői karában 34 pártonkí­vüli, 13 kommunista, 6 szociáldemokrata, 6 kisgazdapárti és 2 parasztpárti jegyző volt, 1948-ban már a legtöbb községi jegyző az MDP tagja lett. Olyanok is voltak, akik pár év alatt több pártot is megjártak: az egyik jegyző 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt, 1946-ban a Szociáldemokrata Párt, 1948-ban pedig az MDP tagja lett. Meg kell említeni, hogy a jegyzőket a nemzeti bizottságok is át­helyezték néha (pl. Lőrinciben 1946-ban), holott erre jogkörük már nem volt. Sőt az is előfordult, hogy egy segédjegyzőt alispáni szóbeli telefonrendelkezés­sel helyettesítettek be körjegyzővé, mely ellen a törvényhatósági bizottságban ugyan felszólaltak, de eredménytelenül. A politikai megbízhatóság kérdése a B-listázások során is nagy súllyal esett latba, bár voltak, akik még ekkor is (naivan) a jegyzők háború alatti magatartá­sát akarták alapul venni. Emiatt 1946. augusztus 29-én a törvényhatósági bi­zottság két tagja is felszólalt, dr. Hazay László főispán pedig december 30-án azt is elismerte, hogy a B-listázások során történtek visszaélések. Pl. egy írno­kot csak azért tettek B-listára, mert a főnöke „reakciós" volt, azután a főnökét visszavették állásába, őt pedig nem. A hatalmon lévők éltek a nyugdíjazás esz­közével is: 1946. szeptember l-jével 17 községi és körjegyzőt kényszernyugdí­jaztak az 5000/1945. sz. M. E. utasítás alapján. A községi jegyzők most voltak csak túlterhelve! Meg kell nézni a felszabadu­lás utáni községi és körjegyzőségi iratanyagokat: zömüket az egymást kereszte­ző, fedő kimutatások tömkelege tette ki a rendes munkaterheken felül. A szak­képzett jegyzők száma a fentebb ismertetett okok miatt erősen megfogyott, te­hát gondoskodni kellett a gyors jegyzőképzésről. 1946-ban Egerben, Nyíregy­házán és Szombathelyen indultak községi közigazgatási tanfolyamok. A felvé­telről a Belügyminisztérium döntött és már egy alkalmassági vizsga is szüksé­ges volt hozzá a középiskolai végzettség, valamint a nemzeti bizottság által a politikai megbízhatóságot igazoló okmány mellett. Az egyéves jegyzői irodai gyakorlat elengedésére azonban módot adtak, a középiskola utolsó osztályá­nak elvégzéséhez nem ragaszkodtak mereven. 1947-ben Kaposváron is indult közigazgatási tanfolyam. A szorgalmi idő először 10 hét volt, de az utolsó, 1949-es évfolyamokat már tovább rövidítették és nevüket a Belügyminisztéri­um Közigazgatási Iskolájára változtatták. Ilyen rövidített, mindössze 3 hóna­pos tanfolyamon Nógrádból is vettek részt. A fordulat éve után bizonytalan volt a községi jegyzők helyzete. Előfordult, hogy a falu párttitkárával való nézeteltérése, könnyelmű kijelentései miatt állásából fel­függesztették a nagyközségi vezetőjegyzőt, majd írásbeli megrovás fegyelmi bünte­tessél sújtották. A jegyzőket ugyanis 1949. február 1-től állami alkalmazottá minősí­tették és ezután még fokozottabb politikai nyomás alá kerültek. 1950-ben, a tanácstörvény alapján tartott őszi választásokon a nógrádi köz­ségi és körjegyzők több mint 80 %-át székhely községükben, vagy másutt meg­96

Next

/
Oldalképek
Tartalom