Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)
265. Elítéli a nyugati hírügynökségeket, és csak a forradalom negatívumait hangsúlyozza a helyi sajtó cikkírója – Salgótarján, 1956. november 13.
Bármennyire is haragszanak érte. Ezek után csak köszönetet mondunk azért, ha sürgetik, hogy jöjjenek az ENSZ megfigyelői. Csak jöjjenek... Hadd lássák, kik turkáltak szennyes kezükkel legbensőbb ügyünkben! Fázósan megyek a tarjáni utcán. Körülöttem mindenki siet, a legtöbb ember jól behúzza nyakát a kabát gallérjába, és a korán beköszöntött hideget szidja. Én is olyan hangulatban vagyok, amikor az ember sötétebben lát mindent, mint amilyen. Magamban mondok egy-két, cseppet sem megtisztelő jelzőt erre a korai télre. Igaz is, két hétig nem termeltek szenet az országban, és akkor már november elején jön ez a kemény fagy! Meg aztán, itt van ni, mindenki csak csomaggal siet, mindenkit csak a gyomra érdekel (akkor is éreztem mindjárt, hogy nagyon igazságtalan vagyok, még jó, hogy ilyen hangulat csak egy évben egyszer lep meg pár percre). Kinek kell ilyenkor a mi munkánk, újságírók munkája, érdekel ez egyáltalán valakit? Ilyen igazságtalan és keserű gondolatok között értem az állami áruház közelébe, ahol egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a sarkon pillanatok alatt nagy tömeg verődik össze. Ugyan mit árulnak ott, csak nem az utcán árulják már a zsírt vagy cukrot? - gondolom előbbi rossz hangulatom utolsó pülanatában. Utána nyomban nagyon elszégyellem magam, mert akik az embercsoportból kiválnak, újságot szorongatnak a kezükben, friss lapot, most jött ki a nyomdából. Az most nem érdekes, hogy éppen a mi lapunkat. A lényeg az, hogy nagyobb igyekezettel siettek egy példányt megvenni, mint a legnehezebb napokban az élelmet. Ó, de kisütött egyszerre a Nap! Siessünk csak, hiszen engem fontos munka vár! Tájékoztatni kell az olvasókat, hogy is lesz ezentúl a lakáselosztás, mi a biztosíték arra, hogy nem ismétlődnek meg a régi hibák. Hogyan gondolhattam egy pillanatig is, hogy a mi népünk ma közömbös? Talán soha így még nem várta az igaz híreket, a pontos tájékoztatást, mint most. Soha nem volt még ennyi oka a szebb jövőbe vetett hitre, a kormány iránti bizalomra. Sőt, kettős oka. Vége a Rákosiék által meghonosított hazug, rossz módszereknek, hibáknak - és nálunk a szépítgető újságírásnak -, és vége az ellenforradalmi erők restaurációs reményeinek. Mennyivel szebb lesz most élni, és érdemesebb dolgozni! T. L.-né 481 Új Úton, 1956. november 13., 2. p. 481 Valószínűleg Takács Lajosnét takarja a szignó. 392
