Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

237. A Tűzhelygyár igazgatótanácsát támadja az Új Úton újságírója – Salgótarján, 1956. november 10.

nem ad az Acélárugyár, mert azok is Ozd után igazodnak. (Kik? A becsületes munkások, akik aggódnak az ország sorsáért, ha továbbra is áll a munka?) És mit mondanak az üzemvezetők, a munkások, a munkástanácstagok? Mindegyiket öli az idegesség, amiért a vezetőség nem intézkedik határozottan az üzem megindítása felől. Tele vannak ötlettel, javaslattal. Amikor a véleményüket kérem, rövid idő alatt egész gyűrű vesz körül, és csak úgy röpködnek a megjegyzések. íme egy pár közülük: Gazsi elvtárs a Mdegüzem vezetője: ha nem teljes kapacitással indulunk, csak részlegesen, egy hétig elég lenne az anyag. - Úgy hallom, nincs vízüveg - veti fel valaki. - Egy hétig az is elég. - Azt mondják, csavar sincs elég - aggodalmaskodik más. - Részleges termelés mellett az is elég. - Dolgozhatnánk négy órát naponta, mint az ország sok más gyárában - mondják többen. - Az igazgatótanács véleménye: nem érdemes, mert a dolgozók nagy részét vidékről kell behozni - mondja Gazsi elvtárs. - Erre is van megoldás - mondja Hajnovics elvtárs, a zománcozóüzem vezetője -: egy műszakban dolgozzunk, de nem teljes kapacitással, és készítsünk tervet, hogy a többi munkást hol foglalkoztassuk! Van itt munka elég, amire teljes termelés mellett nem jutott idő, hogy csak egyet mondjak a sok közül: a tetőkön becsurog az eső, az utat kellene megjavítani, amely már régen húzódik, a vezetők meg küldözik haza a munkásokat, akik naponta bejönnek érdeklődni: dolgozhatnak-e már? - Állítólag az öntöde miatt nem indulhatnak - mondom. - Ez nem igaz - felelik, és mindjárt Lipták elvtársat, az öntöde üzemvezetőjét tolják előre. - Mennyi időre van anyag? - kérdezik. - Teljes kapacitással egy hétig, részlegesen talán kettőig is. Sokan felvetik, hogy kár részlegesen beindítani a kemencéket, mert ugyanannyi szén kell. - Nem igaz - érvelnek mások - ha kisebb kapacitással dolgozunk, a generátor sem fogyaszt annyit. Most az anyagpótlásra terelődik a szó, mert megjöttek azok a dolgozók, akik a VAFÉM-nál voltak gép töredékért. Két nap alatt tizennégy tonna vasat hoztak, még nyolc tonna van, és kiderül, hogy másutt is van. A pálfalvai üveggyárban, Kisterenyén, Nagybátonyban - röpködnek a javaslatok, és ismét csak az igazgatótanácsra terelik a szót. Nem akarásnak nyögés a vége. Talán akarnának is, csak nem mernek. Úgy néz most ki a gyár, mintha egy kocsit két ló kétfelé húzna. Ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel adnak hangot türelmetlenségüknek, amely még növekszik, amikor a nemrég érkezett Kővágó Antal bejelenti, hogy most jött egy karancsaljai raktári munkás, aki azt mondja, hogy ott a munkások az úton várják az autót. Erre a MÁVAUT-ot kezdik szidni. Téglái elvtárs meg így érvel: Minek várunk mi a MÁVAUT-ra, saját teherautóink is vannak, 329