Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

194. A volt salgótarjáni pártszékházak leánykollégiummá alakításáról tudósít a Nógrád Népe – Salgótarján, 1956. november 4. - 195. A Nógrád Népe vezércikke abból az alkalomból szól olvasóihoz, hogy először jelent meg teljes terjedelemben a megye egyetlen újságja – Salgótarján, 1956. november 4.

sabbat: nagy, közös, mindannyiunk számára egyaránt szent nemzeti célkitűzésünk megvalósítását veszélyeztetné. Óva intjük ettől Nógrád megye dolgozóit! Helyes, ha ki-ki lelkiismerete, meggyőződése szavára hallgatva belép a neki leginkább megfelelő pártba, de vigyázzunk, nagyon vigyázzunk, nehogy a pártok közötti vitára vesztegessük el erőnket, energiánkat ezekben a sorsdöntő napokban. Ilyen meggondolás vezette a szerkesztőséget is arra, hogy a pártpolitikán felülemelkedve, az egész nemzet egyetemes érdekét: a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtését tekintse a legfontosabb célnak, s ezt szolgálja minden egyes sorral, amely a lapban megjelenik Szólnunk kell arról is, hogy kik szerkesztik a lapot, hiszen ettől is függ, megkedveli-e az Olvasó. Meg kell mondanunk, hogy az egykori Szabad Nógrád szerkesztőségében igen nagy változás történt. A régi munkatársak többsége eltávozott, helyükbe olyanok jöttek, akik igazságtalanságot, sőt börtönt szenvedtek el Rákosi idejében. A régi munkatársak közül csak azok a fiatal újságírók maradtak, akik úgy érzik, azon rövid idő alatt, amelyet az egykori Szabad Nógrád-ná\ töltöttek, nem játszották el egészen a nép bizalmát, noha jól tudják, követtek el ők is olyan hibákat, amelyeknek súlyát csak az csökkenti valamennyire, hogy mint ahogyan a munkás, a paraszt sem mondhatta el őszinte véleményét az önkény idején, úgy az újságíró sem beszélhetett szabadon. Azok, akik a Nógrád Népét szerkesztik, valamennyien egyetértenek - és már az önkény idején is várták, kívánták, s amennyire módjuk volt rá, segítették is a változást - mindazzal, ami történt, s igaz meggyőződéssel kívánnak harcolni a forradalomért. Ennyit hát beköszöntőképpen. Kérjük az Olvasót, szeresse, olvassa, támogassa a mi lapunkat, a szabad Nógrád megye lapját. Tudjuk, ma még túlságosan komoly a hangja. De most, ezekben a sorsdöntő napokban, nem is lehet másként. Meglátják, majd ha eljön az ideje, ha már nem lesznek idegen csapatok az országban, másként cseng a mi hangunk is. Akkor majd vidámabban szólunk. Persze nem arról, hogyan vessen a paraszt, vagy hogyan teljesítse a feladatát a munkás. Azt hisszük, ezt nélkülünk is tudja... Amit mi adni akarunk, az nem több és nem kevesebb, mint újság a szó igazi, már-már elfelejtett értelmében. Újság, amely eleven, friss hangú, szórakoztató és tanulságos, őszinte és érdekes, egyszóval - igazi néplap. Búcsúzóul bort, búzát, békességet illenék kívánni az Olvasónak. Kívánjuk is tiszta szívvel mindenkinek, de hadd egészítsük ki így: bort, búzát, békességet, de mindenek előtt - szabadságot, függetlenséget! Hisszük, hogy a szabadság levegőjében a most még zsenge növendék, a Nógrád Népe is felcseperedik majd. Ugye segít ebben az Olvasó is? Nógrád Népe, 1956. november 4., l.p. 281