Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

192. A kompromittálódott személyek utcanévtáblájának eltávolítását sürgeti a helyi sajtó – Salgótarján, 1956. november 4. - 193. A Szabad Nógrád szerkesztőségét hajdan uraló „szabadság”-ról és a leváltott megyei vezetők felelősségéről elmélkedik Priska Tibor a Nógrád Népe hasábjain – Salgótarján, 1956. november 4.

lom is volt. Amiért az 1848-as ifjak küzdöttek, mi azt most kapjuk meg, az 1956os fiatalok forradalma után. És mégis olvastátok a régi Nógrádot, ugye? Kerestétek, kutattátok benne az igazat. Hiszen joggal várhattátok, hogy ha a többi újság síkra mer szállni az igazság mellet, hát akkor a Szabad Nógrád is megteszi! Igen, ez lett volna a kötelessége. Becsületesen tájékoztatni a népet az eseményekről, leleplezni a rosszat, írni mindenről, ami érdekli a megye dolgozóit. írni, igazságosan! De itt nálunk az igazság szót nagyon leszűkítették. Nem volt csak pártigazság. De ez aztán volt! Ehhez nem lehetett hozzányúlni, mert szent volt, és sérthetetlen. Jaj annak, aki kételkedni vagy netántán gondolkodni mert volna e fölött az igazság fölött! Beszéljünk őszintén! Ki hitt abban, hogy akik vezetőknek nevezték magukat, szajkózásukhoz híven valóban a nép érdekeit szolgálják? Ha úgy csináltak volna, ahogy hazudtak, akkor nem vált volna székhelyük olyan gyűlöletessé, mint a francia nép szemében a Bastille. Hogy nem ilyen volt, azt ki meri tagadni? A legforróbb napok idején, amikor vezetni, irányítani kellett volna a népet, fölfegyverkeztek, bezárkóztak, és várták a csodát. „Majd megnyugszik a nép." Láttátok-e őket kinn az utcán? Ott voltak-e köztetek? Kik ellen fegyverkeztek fel? „Az ellenség ellen" - mondják ők. A nép ellen! - kiáltjuk mi. Az ellen a nép ellen, amelyet ők olyan igazságosan, annyira odaadóan, hűségesen vezettek. Hogy mennyire nyugodt, mennyire tiszta volt a lelkiismeretük, azt szökésükkel bizonyították be leginkább. Sajnos előtte még megpróbálták „felvilágosítani" a falvak népét az „ellenforradalomról" a szlovákiai Új Szó terjesztésével. Reméljük, azóta már csehszlovák barátaink is tudják az igazat, és szégyenkeznek újságjuk hazugsága miatt. Végre valahára mi is beszélhetünk tiszta lapról! De ehhez egy forradalomnak kellett jönni! Most már vigyázzunk erre a tiszta lapra! Ne engedjük beszennyezni, sem hazugsággal, sem ígéretekkel! Ezt a fejezetet most már mi írjuk a történelembe. Vigyázzunk rá! Óvjuk a szennytől! Ne kerüljön bele semmi, ami nem a népé! Szabadon akarunk élni, szabadon akarunk írni! Szabadon! Nem akarunk többé gúzsba kötve vergődni, szabadon akarunk szárnyalni, hogy meg tudjunk hallani minden örömet, minden jajszót! Nem akarunk ismerni csak egyféle igazságot, a népigazságot! Másféle igazság nincs, nem is volt soha, csak egyesek gondolták, hogy van. Szabadon akarunk élni! Ehhez minden embernek joga van! És mi így is fogunk élni, mert a jogunk mellé még akaratunk és erőnk is van! Priska Tibor Nógrád Népe, 1956. november 4., 4. p. 278