Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

169. Az Észak- és Kelet-magyarországi Nemzeti Tanács megalakulását követően „akcióegységet” sürget a megyei nemzeti bizottság elnöke – Salgótarján, 1956. november [3.]

- Visszaszorítani az újonnan létesült pártok közötti harcot, mindaddig, amíg hazánk ilyen súlyos helyzetben van. - Felvenni a munkát [a] sztrájkjog fenntartásával, mert a továbbiakban már csak magunkat gyöngítjük vele. - Megteremteni az északkelet-magyarországi megyék akcióegységét. Ezenkívül még sok egyéb, jelenleg mellékesnek látszó, valójában azonban szintén fontos kérdés jött elő, amelynek megvalósítására azonban csak később lesz időnk. Nagy vita folyt az új pártok alakulásáról és szervezkedéséről. Elmondották a küldöttek, hogy néhol civakodás folyik a bútorok és felszerelési tárgyak körül. Szekrényt, íróasztalt és sok minden mást követelnek vissza, kétségkívül jogosan, de nem megfelelő formában. Erőteljesen indult meg nem egy helyen a tagok toborzása is. Aki ma képes elfelejteni, hogy fegyverben az ország, s hogy szovjet páncélosok veszik körül városainkat, aki ma nem arra összpontosítja erejét, amivel egyetértünk, hanem azokra a fontos, de pillanatnyilag mégiscsak mellékes különbségekre, amelyek a társadalmi rétegződés következményei, az nem a forradalomért dolgozik. Sokan tették fel a kérdést: mi legyen az üzemi, hivatali párthelyiségekkel? Fordítsuk hasznosabbra! Kell a hely zsúfolt gyárainkban, kell a hely az irodákban is. Egyébként is megszűnik a pártoknak az a tevékenysége, amelyet az MDF pártirányítás címen kisajátított magának. Sok kárt okozott eddig is, hogy hozzá nem értők közvetlenül avatkozhattak bele a műszaki, közigazgatási, tudományos és művészeti kérdésekbe, csak azért, mert valahogyan érvényesülni kellett a párt vezető szerepének. Ha most aztán hat párt csinálná ugyanazt, tönkremenne bele az ország. Ott lesznek a munkástanácsok. [Az ő] jogkörükbe tartozik, hogy megvizsgálják és irányítsák a termelést. Egyelőre azonban még tart a sztrájk. Üzemeinkben csak a legszükségesebb karbantartó munkálatokat végzik. A gyárakban áll a munka, az üzletekből meg egyre fogy az áru, mert a nép inflációtól tart. Elvásárolja a pénzét, mert azt hiszi, hogy elértéktelenedik. Erről persze még nincsen szó, de azt meg kell mondani, hogy a két ellentétes irányú folyamat aligha tartható sokáig. Lehet, hogy nemsokára éppen azok méltatlankodnának, ha pénzükért nem kapnának árut, akik ma hangosan tiltakoznak és sztrájktörést emlegetnek, amikor munkára hívják őket. „Ez a fegyverünk!" - mondogatják. És ez igaz. Csakhogy ki ellen? Magunktól vesszük el az árut, a mi üzletemkből fogy a hús, cipő! „És ha mindent felpakol a szovjet hadsereg?" Jogos félelem, de mégsem annyira, mint ezt sokan hiszik. Aligha képzelhető, hogy összeszedik lakásainkból a szenet, ami nagyon is kellene télire, hogy kiszedik ablakainkból az üveget vagy elszállítják a házakat, melyek az új téglából készülnek. Az ENSZ már tárgyalja ügyünket, képviselői hazánkban vannak. A hírek azt mutatják, hogy a szovjet csapatok általában már tartózkodnak az erőszaktól. Ezért döntött az öt megyéből álló testület a munka megindítása mellett. Ha minden ujjunk másba kapaszkodik, hiába erős a kar! Az öt ujjnak együtt kell markolnia, hogy bírja a terhet! Ha nem vagyunk egységesek, ha másként 246