Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

Szerkesztői előszó

Szerkesztői előszó „Ötvenhat." Negyvenötödik, évfordulójára emlékezünk ebben az esztendőben, mégis sokan úgy gondolják: korai még foglalkozni vele. Mi, a kötet készítői inkább úgy véljük: korai még értékelni '56-ot. Amit most az Olvasóknak nyújtunk, egy bőséges dokumentum-gyűjtemény, válogatás a forradalom Nógrád megyei forrásaiból. A majd fél évszázada történteket maguk a dokumentumok „mesélik el", rendkívüli változatosságuk az események sokszínűségéről tanúskodik. Mmden falunak, városnak megvan a saját „ötvenhata". Ez a sokakban megérlelődött gondolat most valóban szüárd alapokat kap, élesen megmutatkozik város és falu, ipari, bánya- és mezőgazdasági vidékek forradalmának különbözősége. A „felszabadulást" követő, tizenkét esztendőn át tartó léleknyomorítás után törtek felszínre az indulatok - hol így, hol úgy. A forradalom egynéhány napját, momentumát, a háttérben meghúzódó, ám figyelmen kívül korántsem hagyható gazdasági, társadalmi sajátosságokat a források olykor nem engedik láttatni. Ezek sem vesznek azonban homályba: az okmánytárat egy alapos, a helyi forradalom összefüggéseit, a pártszerveződéseket, a fegyveres testületek forradalomhoz való viszonyulását is bemutató tanulmánykötet vezeti be. Ezzel igyekszünk pótolni a félezernyi eredeti dokumentum által összeálló kép hiányos részeit, fehér foltjait. Ha nem is túl élvezetes minden egyes dokumentum önmagában, összességük egy eddig legfeljebb csak sejtett nógrádi ötvenhatot tár elénk, napról napra, faluról falura, üzemről üzemre - emberről emberre. A forrásoknak számos típusát használtuk fel köteteinkhez: A forradalmi tanácsok, bizottságok, munkástanácsok jegyzőkönyveket vezettek rendszeresen vagy rendszertelenül megtartott üléseikről. Olykor csak fontosabb határozataikat, követeléseiket tartották érdemesnek megörökíteni, esetenként a gyűlésekről beszámolókat, feljegyzéseket is készítettek. Hivatalos leveleik leggyakrabban felmondó- vagy megbízólevelek, melyek mellett természetesen magánjellegű, sőt kifejezetten baráti levelek is előfordulnak. A zűrzavaros időkben megszorultak számára önzetlenül összegyűjtött élelmiszerek, valarnmt az ideiglenesen gazdát cserélő vagy éppen elkobzott fegyverek útját átvételi elismervények tanúsítják. Közleményekjelhívások, sőt parancsok maradtak fenn a „másik oldal" (a szerveződő MSZMP, a Kádárhoz hű szervek, a rendőrség, a szovjet városparancsnokok) ténykedésének bizonyítékául, s természetesen nem hiányozhatnak az egykori falragaszok, a hirdetőoszlopokat, utcák kövét borító röplapok, röpiratok sem. Néhány kuriózum - titkos rendőri jelentések, a salgótarjáni december 8-ai tragédia, a sortűz után készített helyszíni szemle, a helyi rádióban elhangzó néhány 23