Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

122. Halottak napja alkalmából a forradalom mártírjait élteti a Nógrád Népe cikkírója – Salgótarján, 1956. november 1.

bóbiskolnak. Mindenki izgalommal, lelkesedéssel van tele. Az események egymást kergetik, és akik itt vannak, azok együtt tartanak a rohanó idővel. Nem szépítik a múltat, saját munkájukat sem. A Szabad Nógrád nem töltötte be hivatását, nem vált a megye ütőerévé, nem vitte szét a nagy testbe a friss vért. Most ne kérdezzük, hogy miért! Nem is erről beszélnek, vitáznak. Hanem arról, hogy újat, igazat, magyart, emberit kell tenni, adni az olvasóknak. Készen van a Kossuth-címer a lap első oldalára. Egymás után születnek a cikkek. Az MTI-ből a kollégák hozzák a friss híreket. Majd egyszerre valaki ajkáról elhangzik: - Meg kell változtatni a lap nevét. Ötlet ötlet után. Valaki felveti: legyen Nógrád Népe. Ez maradt. Este, éjszaka a nyomdában folyik a munka. De hogyan! Nem a szedőket kell siettetni, hanem ők sürgetik a kéziratokat. Hasáb hasáb után kerül ki a gépekből, és máris olvassák, készül a korrektúra. A láz átragad a nemzetőrökre is, akik az ívek fölé hajolnak: ők az új lap első olvasói. Szinte párhuzamosan a szedéssel megindul a tördelés. Azután gépre kerülnek az oldalak. Újságíró, szedő, tördelő: mindenki a gépnél van, várja az új lapot. És még ekkor is simítgatják, javítják. Valaki betűhibát fedez fel az első példányokban. Azonnal leáll a gép, kiigazítják. Az idő közben halad. Megjelenik a takarítónő, új nap virrad. És ezen az új napon, miként az egyik öreg szedő mondja, végre Nógrád megyében is megjelenik a szabad sajtó első igazi terméke: Nógrád Népe. Nógrád Népe, 1956. november l.,2.p. 122. Halottak napja alkalmából a forradalom mártírjait élteti a Nógrád Népe cikkírója Salgótarján, 1956. november 1. Halottak napja „Szép érted élni, érted halni, te szent magyar hazám!" Az új Marathon, egy világraszóló szabadságharc hősei fölött gyújt gyertyát ezen a estén egy elnyomott, letiport, árva nép, mely fölébredt és csodát művelt. Magyarország újra a vér, a könny és a hősök hazája lett, de a tengernyi vér mégsem hullt hiába. A szolgákból újra emberek lettünk. Ifjúságunk legjava, gyerekek, asszonyok inkább választották a halált, mint a rabságot. Mártírok ők [mind] egy szálig, mindnyájunk halottai. Temetünk, sírunk, mert elég okunk van rá. És ha ennyi áldozat kevés volt, leszünk még többen is. Most megmutattuk a világnak, hogy nem félünk a haláltól, ha van miért küzdeni. A Nógrád megyei ifjúság, pa191