Oborni Teréz: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1597-1603 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 28. (Salgótarján, 2001)

Regeszták

akkori idézésnek, sem a peres eljárásnak másolata nincs nála. Végezetül azt mondta, hogy mivel nem volt korábban per, semmit sem lehetett a királyi táblán megismételni, ezért nála semmilyen fellebbezési levél nincsen. A felperesek ennek a kifogásnak helyt adni nem tudnak. Mivel az alperes volt a fellebbező fél a korábbi alispán ideje alatt, aminek már két esztendeje is elmúlt, ezért az alperesnek mindenképpen kellett kapnia másolatot. Ha az alperes tagad, arról csak ő tehet, ugyanis a vármegye nem köteles a pert fölküldeni a királyi táblára, de mivel a bíráknak így tűnik helyesnek, akkor így legyen. Az elhajtott állatokat a felperesnek ítélték, akik. a közös erdőből egy megegyezés értelmében hajtották el azokat. Az alperes nem ad helyt a felperes magyarázatának és bizonyításának. Mivel ez a peres ügy a Tripartitum 3. részének 35. címe értelmében ítélettel zárulhat, ezért sem az alperes, sem a felperes 15 napon belül nem kaphat kezéhez ítéletlevelet. De ahogyan a bemutatott és kiadott oklevelekből kétségtelenül kitűnik, a peres eljárás nem az ország törvényei és dekrétumai szerint folyt, ahogyan kellett volna. Ugyanis a nemesek törvényes idézés nélkül nem vonhatók perbe és nem kötelesek a megkeresésre válaszolni, és a Tripartitum 1. rész 9. címe szerint minden idézéshez hely, idő, személy és jogcím szükségeltetik. A felperesek nem fogadják el ezt a kifogást. Ugyanis a korábbi perből kiderül, hogy az alispán és szolgabírótársai kiszálltak a helyszínre, hogy ott ítéletet hozzanak. Akkor azonban az egyik fél nem volt jelen, ezért az ítéletet megerősítés és felülvizsgálat céljából az alperes a vármegye törvényszékére vitte. Ott az alispán és a szolgabíró megerősítette az előbbi ítéletet, ezért az alperes a királyi táblára fellebbezett. Ez ellen a felperesek tiltakoztak és eltiltották a fellebbezést. A felperesek elégedettek voltak az ítélettel, de az alperes mégis fölküldte a pert, amit ők jól tudnak. Ha tehát a per nem az alperesnek megfelelő módon folyt le, semmi más nem marad mostanra, minthogy a visszaérkezett pert bemutassa. Az alperes megismétli, amit az előzőekben elmondott, hogy ugyanis semmiféle fellebbezési eljárásról nem tud. Csak a mostani viszályról van nála írásos másolat, amely viszály teljesen alaptalanul indult, és tekintetbe véve az elmondottakat ezt a pert érvényteleníteni és megszüntetni kell. A vármegye határozata: mivel a mostani per alaptalannak és zavarosnak találtatott, ezért az igazság világos kiderülése érdekében az akkori alispán az egész pernek sorát-rendjét eskü alatt mondja el, és akkor a peres feleknek törvényesen ki lehet adni az ítéletleveleket. Osztroluczky Menyhért, akkori alispán eskü alatt jelentette, hogy a helyszínen az általános törvények szerint hozott ítéletet, amit az alperes a vármegye elé fellebbezett. Az világosan kiderül a fellebbezésből, hogy a pert a Soós urak indították, amiatt, hogy a Sztradonc és Feketeerdő nevű erdőből és más, Uhorszka fölötti közösen birtokolt erdőből valamilyen őket illető jövedelmüket hatalmaskodva elvitték, illetve a mondott erdőből még 1573-ban elcsatangolt állatok miatt. Emiatt az uhorszkaiakat elítélték. Idő elteltével azonban a felek meggyőződvén az egymás iránti jóakaratukról egyezségre jutottak, és az említett hatalmaskodás jóvátétele végett Soós Jánosnak és Gábornak 140 forintot fizettek. Egyúttal a köztük fennálló minden ellenségeskedést és peres ügyet megszüntettek, egymást kölcsönösen meg106