Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A jobbágyok terhei és szolgáltatás a 18. században az urbárium bevezetéséig

35. Ö N[agysá]ga Levelet vinni Bécsben egy Esztendőben fogattunk egy embert, kinek attunk 10 kila búzát. 36. Az pulykák mellé valamikor kívántatik, és a Sor reánk esik, egy embert kelletik állítanunk, melyek közül (a pulykák közül) ha valamel[y]ik el vész, az árát azon pásztor emeberen követ[el]i. 37. Méltóságos Groff Urunk Az Elmúlt Esztendőkben nem engette vala Püspök ö Eminentiaja Dé[z]smáiának az irtván[y] földeinket Dásmálni; Jól lehet Eminetiaja pedig meg nyervin (meggyőzvén) Méltóságos Groff Urunkat [tettének helytelenségéről], azért Eminctiajanak egyszersmind kelletett meg adnunk [a dézsmát] ..., holott Méltóságos Groff Urunk is Maga Részire ki vette az heted dézsmát, mely viget[t] akkori üdőben az Sok Szeginség az sok újra való búzát (a jövő évi kenyérnek valót) felszedvín azon időtől fogva Semmi kép[p]en ki nem tugyuk fizetni, mely miat[t] még mostanában is a Sok Szeginség cselédestül (családostól) kenyér nélkül Szűkölködik." Ha irodalmi síkra akarnók vinni a minősítést, akkor itt áll ellőttünk a héhalmi Tiborc, aki az egész falut megszemélyesítve mondja el a túlkapásokat, azt a kiszolgátatottságot, amelyet az itt élő jobbágyoknak kellett clszenvcdniök. Mindezt azért, mert sehol írásban nem rögzítették a terheket, s azok mértéke egyenlő volt a földesúri kívánsággal. Szántották, vetették a majorság földjét a faluban és azon kívül is. Learatták, vagy lekaszáltak a rajta termett kalászosokat. Kinyerték belőle kézi csépléssel vagy nyomtatással a magot, azt megtisztították, elvermelték, és ha vevő volt rá, akkor el is szállították. Sőt a közben óhatatlanul keletkezett gabona fogyatkozást a jobbágynak a saját magáéból kellett pótolnia. Se szeri, se száma nem volt az úgynevezett alkalmi robotoknak. Vadgyümölcsöt kellett szedni, majd azt ecetnek feldolgozni, vagy megaszalni, s mindazt a jobbágynak saját költségén. Mindenkor ki kellett szolgálni a földesúri pálinka- és sörfőzdéket, részben nyersanyaggal, részben az égetéshez szükséges fával és nem utolsósorban a jobbágy adta a főzések alkalmával a kisegítő munkát is. Az asszonynépnek a gyümölcsszedés mellett ott volt a tollfosztási kötelezettsége, és a kötelező fonás, melynek mértéke mindenkor a „Méltóságos Gróffné Asszony"-uk kívánsága volt. A jobbágyoknak nem volt korcsmáltatási joguk, s ha a földesúr valamelyik tisztje vagy netalán valamely cselédje, erdésze, vadásza, lakája a faluban tartózkodott, akkor étellel és itallal - ez utóbbit a földesúri csapszékből kellett hozatni -, bőségesen el kellett látniok őket a helybeli „szegénységinek. Gyalogmunkát, soros hetest kellett adni a jobbágyoknak, ha a vadászati szezon beindult, ha télen be kellett hajtani a karámba a földesúri gulyát, ha fát kellett hordani a földesúri konyha számára. Szigorúan büntették a jobbágyok közösségét, ha valamely falubeli engedély nélkül költözött el. Nem tartották be az adásvételi szerződéseket. A már eladott rétet, vagy más földet újra osztva, most már az árát a közösséggel fizetették meg. 86