Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Falupusztulás
Szegénységh avagy, az után mégh jó üdővel? s nevezett Szerint micsoda faluk pusztultak ell?" 4 Pár hónappal később 1688 augusztusában jobbágyi, lőrinci, sziráki, bujáki, ecsegi és szőllősi jobbágyokat hallgattak ki ugyanezen ügyben. Az itt leírt vallomások árnyaltabban mutatták be a már felsorolt falvak elpusztításának mikéntjét, s hozzávetőleges idejét. Deák Gáspár 40 éves jobbágyi illetékességű jobbágy így adta elő az eseményeket: „... 1683 Esztendőben, midőn tudniillik Bécs alá ment a Pogányságh, mingyarast akkor kezdett pusztulni a Cserháton lakos Szegénységh, nevezett Szerint ezekk: Jobbágyi, Szántó, Leörinczy, Heréd, Kökényes, Hihalom, Palotáshatvan, Dengelegh, Tarcsa, Kálló, Kürth neveö Faluk[na]k minden marhájokat elhajtván; melly akkoriban el hajtott marhák közeöl jól lehet némellyiket pénzek után kezekhez vették (némelyik vágómarháért fizettek) mindazonáltal! Bécs alól a Pogányságh ismét alá nyomakodván; (1683 októbere) után a Lengyel a ki meg maradot[t] volna is ezen Szirák, Bér Buják Falva, Ecseg, Csécse, Szeöllös, Bárkány, Verebély neveö Faluk lakosinak [lakosait] marhájokkal együtt el hajtotta, úgy ismét az midőn az Kereszténység Budát megh szállotta volna (1684. júl.-l 684. okt.), annak alkalmatosságával, itt Hatvannál feküdvén Táborban a Pogányságh, s fel alá járván Sákmányra a Jobbágyi Templomot is fel verte, s abban talált minden gabonájokat s portékájokat el hordatta. Ezekre nézve az Emberekis más fél Esztendő forgása alat[t] egyszeris, másszoris el Szélet[t]enek." Ez a vallomás azt sugallja, hogy a falvak elnéptelenedése egy hosszabb folyamat volt, melyet gyorsítottak, vagy lassítottak a váltakozó szerencsével és intenzitással folyó felszabadító háborúk. Ezt a folyamatot erősíti meg a Lőrinci faluban lakó 60 éves Kaszás Jakab, a váci püspökjobbágyának a vallomása is. Kaszás Jakab a következőket vallotta: „... mioltajól lehet Szécsény megvételekor a Cserháton Lakos Szegénységh Közzeöl ezen Szirák, Palotáshatvan, Kökényes, Tarcsa, Kálló, Kürt, Szántó, Heréd és Hihalom nevű Faluk Lakosai a Lengyel előtt bátorságosb meg maradásokra nézve ide recipialvan magokat, az elől járó Lengyelek el kapták cir[citer] 12 vagy 14 Számú marhájokat, a mellyre nézve, hogy több kárt ne valljanak, ugyan az itt való Pátert keöldet[t]ük harmad magával Lengyel Salvagvardiaért nem bízván a köz! [az oltalomlevélben] ki Patára, ki pedigh Pásztora szaladott közeölck, s ugyan ott is megh vallotak az kárt kivál[t] képpen az kik Pásztora Szaladtanak; mindazon által, mind azokat elszenvedvén a Lengyel eltakarodása után mingyárast elsőbeni Gunyojokra (kunyhójukra, lakóhelyeikre) haza Szaladtanak, és mind addigh migh, Szécsényt a Keresztéységh Uyabban (újból) pusztán nem hatta, otthon laktanak, de azután uyabb[an] megh marad kevés javacskájok prédálásához fogván a Tolvajok - ugyan kintelenítettek ugyanazon esztendőben leveő Pünkösd Havában (1684 májusában) ides tova Széledni." 4 NML. IV. 1. b. Sedria 4. 1688. július 31. 54
