Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)

Hausel Sándor: Héhalom község története 1683-ig - Birtoklástörténet a 14. századtól 1683-ig - Az uradalom falvai

dalmat az Esterházyak is, ez az ügylet nem sikerülhetett a hatalmas ellenféllel szemben. Mária Terézia 1745. április 13-án kelt adománylevelével Esterházy Pál Antalnak adományozta „örökös jogon".'

0

2 1749-ben Zsitkovszky kinyilatkozta, hogy a bujáki uradalom semmiféle tartozékára soha semmilyen ürüggyel nem fog igényt támasztani. E rövid közjáték után aztán a feudális korszak végéig háborítatlan birtokosai voltak az Esterházyak az uradalomnak. Az uradalom falvai Szólni kell, ha vázlatosan is, azoknak a falvaknak a köréről, amelyekkel Héhalom a hűbéri korszak hosszú évszázadai alatt egy egységbe, a bujáki váruradalom kötelékébe tartozott. A legkorábbi adat arról, hogy hány és mely falvak voltak a bujáki vár tartozékai, 1439-ből maradt ránk, amikor Báthory István adományul kapta Albert királytól."

1

1 Eszerint a vár tartozéka volt Nógrád megyében: Buják, Szirák, Héhalom, Erdőtarcsa, Palotáshatvan, Hényel, Bér, Kér, Csóri, és Bokor, részben Nándorban és Pest megyében: Bodogfalva, más néven Bodogasszonfalva. 1495-re annyit változott az összetétele, hogy Szirák és Erdőtarcsa kivált az uradalomból, viszont hozzájött a Pest megyei Szecső. A nagy változás akkor következett be, amikor Báthory-Rozgonyi szerződés értelmében 1523-ban a turai uradalom a Báthory családé lett. A turai uradalomnak a következő falvak voltak részei: Tura, Héviz, Valkó, Szcntlászló, Isaszeg, rész Gyöngyösön és 4 puszta: Szentgyörgy, Monostor, Liget, Nyíregyháza.

10

4 Nincs pontos adat arra nézve, hogy a turai uradalom falvai mikortól váltak a bujáki részévé, valószínűleg a 17. század első harmadában. 1549-ben Nógrád megyében a bujákin kívül még tíz váruradalom volt: a divényi (Balassa Zsigmond), a füleki (Bebek Ferenc), a gácsi (Lossonczy István), a hollókői (Országh Kristóf), a kékkői (Balassa Imre), a salgói (Derencsényi Farkas), a sági (Tahy Ferenc), a szandai (Lossonczy István), a szécsényi (Országh Kristóf, Lossonczy István) és a szklabonyai (Balassa János).

10

5 102 MOL P 108. Rep. 25/B. Nr. 94. 103 CSÁNKY D„ 1890. 89. p. 104 MOL P 108. Rep. 25. Fase. D. Nr. 217. los MAKSAY F., 1990. I. 495-498. p. 32