Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Dupák Gábor: Héhalom története 1945-1960 között - Az 1945-ös földreform
1.000 holdig terjedő földbirtoknál 100 katasztrális hold mentesült az igénybevételtől. Ezentúl 200 holdig mentesült az elvételtől annak a földműves családból származó birtokosnak az ingatlana, aki élethivatásszerűen foglalkozott a mezőgazdasági termeléssel. Ha a kisajátított ingatlanok szőlő- és gyümölcs-területeket is magukba foglaltak, akkor a tulajdonos kívánságára megfelelő területű szőlőt vagy gyümölcsöst kellett meghagyni. Ilyen esetben az egyedüli feltétel az volt, hogy a megmaradó összes ingatlan nagysága ne haladja meg a jogszabályban megengedett maximált területet. (Egy katasztrális hold szőlő vagy gyümölcsös 5 katasztrális hold szántónak felelt meg.) A megváltás alá kerülő ingatlanhoz tartozó élő és holt felszerelést, valamint a gazdasági épületeket is igénybe kellett venni. A juttatott földet az igényjogosultaknak egyéni és telekkönyvileg bekebelezett tehermentes tulajdonába kellett adni. Az igénybe vett legelőknek osztatlanul a község tulajdonába kellett kerülni. A birtokokhoz tartozó kisajátított gazdasági felszerelést, gépeket és gazdasági felszereléseket, amennyiben azok szétosztása nem felelt meg a termelés érdekének, a földhözjuttatottakból alakítandó földműves-szövetkezetek kapták meg. Az igényjogosultaknak juttatott föld nem lehetett nagyobb annál, amelyet egy földművelő család a maga erejével meg tudott művelni. Ez lehetett 15 katasztrális hold vagy 3 katasztrális hold szőlő, illetve gyümölcsös. Földhöz kellett juttatni a gazdasági cselédeket és mezőgazdasági munkásokat, valamint kisebb birtokuk kiegészítésére a törpebirtokosokat is. A házhelyek és ezekkel kapcsolatos konyhakertek céljára a kisajátított területekből az a családos és vagyontalan magyar állampolgár kapott földet, akinek tulajdonában házingatlan nem volt. Irányadó elv volt az is, hogy az igénybe vett földbirtok, ingó- és ingatlan felszerelés, üzemek stb. tulajdonosának kártalanítás jár, a földhözjuttatottak ezért megváltási árat tartoztak fizetni. Azonban csak az utóbbira került sor az '50-es években. A megváltási ár a legutolsó kataszteri tiszta jövedelem 20-szorosa volt. A megváltási összegből „földbirtokrendező alap"-ot kellett létesíteni, amelyből az állam „a megváltást szenvedőket" kártalanította volna. 6' A földreform helyi végrehajtását, lebonyolítását az ún. Földosztó Bizottságok végezték. Ezek felállítását a földreform-rendelet végrehajtási utasítása határozta el. 6 6 Héhalomban a földosztó bizottság, a palotási körjegyző 1945. május 8-i jelentése alapján már megszerveződött. Elnöke Péter András lett, tagjai pedig Farkas József, Miczki István bódos, Szita Imre zsandár és Szűcs János. 6 7 A fenti tagokat a földigénylők maguk közül választották, de szabály volt, hogy minden 20 igénylőre egy bizottsági tag jusson. A bizottságnak azonban nem lehetett több mint 30, illetve kevesebb, mint 5 tagja. Feladataik sokrétűek voltak. Összeírták a község határában megváltásra kerülő földbirtokokat, a föld- és házhelyigénylőket. Ők bírálták el az igénylők jogo65 LEKLI B., 1993. 264-265. p. 66 33.000/1945. ME. (III. 31.) FM. sz. r. 67 NML. XXI. 23. 116/1945. ikt. sz. 212
