Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom természetföldrajzi leírása - Növényzete, állatvilága
A csapadék nagy átlagban 560-600 mm évente. Általában a legszárazabb hónap a március, de alacsonyak a februári, januári értékek is. A zivataros napok száma elérheti az évi harmincat is. Időnként nagy mennyiségű eső zúdul a vidékre, a szomszédos Kállón 24 óra alatt már esett 152 mm csapadék is. Havazásra évente átlagban 20-30 napot számíthatunk. Az uralkodó szélirány az egyenes völgyszakaszok mentén a völgyirányt követő, a Zagyva-völgyét illetően északi-déli. 1 2 Növényzete, állatvilága A Cserhát területének nagyobbik hányada ma lankás, dombvidéken létrejött kultúrtáj. A meglévő természetes vegetáció is a legtöbb helyen legeltetés, kaszáló vagy egyéb emberi behatásokkal befolyásolt, jellegtelen elszegényedett állapotban van. 1 3 Valamikori természetes növénytakaróját az ember évszázados tevékenysége folytán nagyrészt megsemmisítette. Lényegében áll ez a megállapítás Héhalom, határára és közvetlen környékére is, ahol az erdő, mint legmagasabb szintű növénytársulás, lényegében a múlt század második felében megszűnt, s a jelenleg létező fekete és erdei fenyves, s azt szélein körbe vevő kökény, iszalagos, szedres vegetáció már az emberi beavatkozás következménye. A valamikori erdők fajtáira csak következtetni tudunk, részben közvetett források alapján, részben pedig a hasonló adottságú, de még érintetlen vegetációk alapján. A Cserhát eredeti természetes növénytakarója nagyrészt a lombos erdő volt. Erdősége valamikor kocsányos és kocsánytalan tölgy lehetett. Fafajtákra utalnak a dűlőnevek: Szilos, Galagonyás. AII. József-korabeli katonai felmérés adata szerint is tölgyfákból és égerfákból álló ritkás erdeje volt, ahol az aljnövényzet főleg galagonya*, kökény- és szederbokrokból állott. 1 4 A patakok mentén a már említett szilfák mellett ott voltak a füzes, égeres és nyáras ligetek, aljukon sűrű hamvasszeder, iszalag és komló-bozóttal. 1 5 A patakok mentén húzódhattak a galéria erdők; fűz, éger fehérés rezgő nyárasokból állva. Valószínű ezek emlékét őrzik a Kecskés-berek, Hollós-bcrek elnevezések. Miután a patakok gyakran kiöntötték, később a malmok gátjai miatt felduzzasztattak, nem lehetett ritka a nád, a sás, s különböző mocsári növények együttese. A fűzfákkal szegélyezett patakmedrek növényzete között elvétve található az Inula, az Angyalgyökér. De a régi növénytársulásból leginkább a nád, a nádtippan, a gyékény, s a sás maradt meg. a LÁNG S., 1967. 97-99. p. is Uo. 1967. 151. p. 14 SCHNEIDER M., 1977. 57 p. is JÁVORKA 1950. 19. p 13
