Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - A helyi igazgatás, helyi önkormányzat
Fontos feladatuk volt a bíráknak a különböző állat-járványok alkalmával a vesztegzár megszervezése. A kendertermesztéssel kapcsolatos feladataik közé tartozott, hogy megakadályozzák az élővizekben való áztatást és a kendernek kemencében való szári ttatását. A felvilágosult abszolutizmus meg akarta oldani a cigánykérdést, és ebben is feladatot kaptak a bírák. „Az Czigányok... Házakban lakjanak az Bírák reájok vigyázzanak." Tiltsák meg a koldulást, ne engedjék meg, hogy lovat tartsanak, és vigyázzanak arra, hogy egyik faluból ne vándoroljanak a másikba. Hasonlóképpen kellett eljárni a koldusokkal is. Tiltották a fából való építkezést, a „nyers Fának vágását" és végül szabályozták a törvények, rendeletek kihirdetésének módj át és a levelek továbbításának mikéntj ét. 1 4' A felsorolásból is kitűnik, hogy voltak olyan személyek, akik bár vagyonilag semmiben sem különböztek paraszti társaiktól, de jogilag, mivel volt „kutyabőrük" közvetlenül a megye fennhatósága alá tartoztak. Ilyen volt a faluban az armalista Harmos, majd a 18. század 20-30-as éveiben a Liszkay család. Ez utóbbi nemesi levelét nem tudván felmutatni, valószínű jobbágysorba sülyedt. 1 4" A héhalmi bírák gyakorlati tevékenységére is van egy példánk 1816-ból, amikor a megye segítségét kérik „a Vizeknek több rendbeli áradásai" miatt. A patakok töltésének készítése, az utak járhatóvá tétele is a falvak jobbágylakosságának a feladata. Mivel minden évben elviszi az áradás a csak földből való töltéseket, a héhalmi bírák szeretnék azt kővel megerősíteni, hogy a hidakat minden évben ne kelljen újra megépíteni. Ez a feladat többszörösen meghaladja a héhalmi jobbágyok erejét, ezért kérik a megyét, hogy „azon két töltésnek meg igazítására több Helységeket is rendelni, és a két hidat meg tsináltatni rendeltessenek", így könnyítenének a falu jobbágyainak közmunka terhén. A megye egyik szolgabírója Hamar Mihály a töltések megjavítatásával kapcsolatban két év múlva, 1818 novemberében a következőket jelenti: „A Töltéseknek tökélletes meg javítására kívántató kövek nem találtatván ... a Töltések helyre hozását még a múlt Esztendei Tavaszszal oly módon eszközlöttem, hogy ugyan a helybeli határban alkalmatos kavitsos homokkal bőven meg hordatván, és szintén a két rendbeli Hidakat Új Padlókkal ki-foldoztatván egészen meg javítattam." 14 3 A községi közigazgatást az egész országra kiterjedően Mária Terézia úrbéri pátense szabályozta. Ez követően a 19. században az 1832-36. évi törvényhozás a községek három fajtáját különböztette meg: Esetünkben az első típus, a rendezett tanácsot nem tartó 141 NML. IV. 1. b. Fase. D. Nr. 393. 142 NML. IV. 1. b. Fasc. A. 1744. A panaszos Liszkay István sanyarú sorsáról a következőket írja a megyének: „Jól lehet, hogy valóságos dolog legyen az, hogy én Nemes Ember vagyok de már elég öregedett Szegény és Koldusnális bizony aláb való vagyok, hanem Hyhalmon a Harangozóságot viselem és egy Fiam vagyon annak amit ostorosságára vetnek abbúl elődök (élünk)." A továbbiakban kéri a megye segítségét a nemesi levelének visszaszerzésére. 143 NML. IV. 1. b. 409/1819. 130
