Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Erdőhasználat
Erdőhasználat Itt kell szólnunk az erdőhasználatról, amely a feudalizmusban királyi és magánföldesúri jog volt. A jobbágyság számára az erdőhasználat mindenkor földesúri engedélyhez volt kötött, s különböző vidékeken más és más szolgáltatásokat kellett a jobbágynak adni, ha makkoltatni akart, ha épület vagy tűzifát akart ott szedni. Az 1715-ös országos összeírás szerint a héhalmi jobbágyok tűzifát szedhettek, épületfájuk azonban már nem volt. A század közepén földesuruk a bujáki erdőből hagyott szedni tűzifát. Az az erdő, amely az 1780-as években Héhalomban volt, nem a legjobbak közé tartozott. A II. József-kori feljegyzésben olvashatjuk a következőket: „A falu közelében van egy fiatal tölgy- és égerfákból álló erdő, amely nem nagyon sűrű." 9 4 A 18. század elejétől a új honfoglalók csak úgy juthattak még több szántóhoz, ha irtványt tettek. Gondoljunk csak az irtványok után szedett, vagy szedni kívánt tized megtiltására. 9 5 A jobbágyok irtási tevékenységének lett eredménye, hogy igyekeztek az erdőkiélést szabályozni, regulázni. Ezek a törvényi szabályzások lehetővé teszik, hogy az erdőket a majorság részeként kezelve, a jobbágyot egyre kijjebb szorítsák az erdőből, még akkor is, amikor az urbárium újraszabályozta és egységesítette az erdőhasználatot. E szerint a jobbágynak, de a házas zsellérnek is, engedélyeztetni kellett a saját szükségletére történő favágást, az erdőbeni legeltetést, továbbá a makkoltatást. Ráadásul mindezekért fizetnie is kellett. Közben az erdők védelmében született erdőrendtartásokat, erdőtörvényeket mind tökéletesebb jogszabályok váltották fel. Ilyen volt az 1790. évi LVII. tc. az erdők pusztításának megakadályozásáról. Ez a törvény elrendelte, hogy addig is, amíg részletesebb törvény nem gondoskodik az erdők pusztításának megakadályozásáról, a vármegyék kötelessége zárlat alkalmazásával is megakadályozni az oktalan erdőirtást. 9 6 Nógrád vármegye közgyűlése ebben a tárgyban 11 60/1790. szám alatt a következő határozatot hozza „a sok hel lyeken tapasztaltatott a parasztok által gyakoroltatni szokott Erdő Pustítás. Méltó ezen Köz Jónak és a Földes úri jussnak visszaélését" megzabolázni. A megzabolázás módja; „Hogy ezen Káros vissza élés eltávoztasson.... a Paraszt Embernek 23 Pálcza büntetés alatt nyers fát akarmely szín alatt az Tekintetes Uraság ... engedelme nélkül sem leégetni, sem kivágni nem lehet... Ha pedig némely lakosok olly vakmerőségre vetemednének, hogy a fentebb ki tett büntetés őket meg nem zabolázhatná, akkor a kárnak megtérítésin kivül helyben keményen büntessenek meg." Az 1800-as évek elejéig úgynevezett rendszeres erdőgazdálkodásról nemcsak paraszti viszonylatban, de az uradalmak esetében sem beszélhetünk, tehát a jobbágyok számára „tilalmas" erdőkkel kapcsolatban sem. Az olyan erdőket pedig, ahonnan a job94 SCHNEIDER M., 1977. 22. p. 95 MOL. P. 1291. 11 cs. Buják Héhalom 271-276. p. 96 EL. 1965. 176. p„ NML. IV. 1. b. 1160/1790. 114
