Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Mezőgazdasági termelés az urbárium végrehajtásától az 1828-as országos összeírás befejezéséig
A falvak mindegyikében a rozs termelése magasan vezet a búzáéval szemben. Ez azért is meglepő, mert a rozs inkább a homokos talajok gabonanövénye, az itteni talajok pedig inkább kötöttek, a búza termesztésének felelnek meg jobban. Meglepően megnőtt a zabtermesztés. Minden faluban a második helyen szerepel. Harmadik legnagyobb mennyiségben az ugyancsak takarmányként használt árpát termelték és a búza csak a negyedik helyet érte el a termeszett gabonanövények sorrendjében. Ha a községekben termelt összes gabonamennyiséget összeadjuk és ajobbágycsaládok számával elosztjuk, egy jobbágycsaládra vetítve falvanként az alábbi átlagmennyiségeket kapjuk: Béren egy jobbágygazdaságra 25,7, Bujákon 30,2, Héhalmon 70,3 és Palotáson 53,5 pozsonyi mérőnyi gabona jutott 1828-ban. A falvak közötti terményátlagok erősen szóródtak. A lemagasabb átlag Héhalmon jött ki, ami több, mint két és félszerese a 17. század végi ismert legjobb átlagnak (1699-ben egy jobbágy gazdaság 27,3 pozsonyi mérőnyi gabonát termelt meg átlagban.) Xf i Minek köszönhető ez a termésnövekedés? Többségében minden bizonnyal az egy jobbágygazdaságra jutó szántó növekedéséből, másrészt valószínűleg az egyre gyakoribb és nagyobb mennyiségű trágyázásból adódhatott. Ezt alátámasztani látszik az egyes falvak igás állatainak egy jobbágycsaládra jutó átlaga, amely falvanként és fajtánként az egyes falvakban 1828-ban az alábbi képet mutatta. Igásállatok a bujáki uradalom falvaiban az 1828-as országos összeírás alapján* 7 Falu Ökör Tehén Borjú Ló Összesen Átlag Bér 108 75 22 83 288 6,70 Buják 46 8 — 81 135 1,27 Héhalom 74 43 14 142 273 6,20 Palotás 84 38 4 142 268 4,46 A számosállatokat 8* egy jobbágycsaládra lebontva Béren, majd ezt követően Héhalmon volt a legtöbb, míg a legkevesebb Bujákon. A talaj minőségére az állatok fajtájának tartása is utal. A kötött talajú határral bíró bériek előnybe részesítik a lassúbb, 86 NML. IV. 7. B. Di. öi.: 24. 1699. s? SCHNEIDER M„ 1972. 13., 15., 31., 66..p. 88 Általában 500 kg súlyú állatot jelent. Ide sorolják a nagypatás állatokat: ökröt, lovat, tehenet. ÚML. 1962. VI. 170. p. 108
