Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Mezőgazdasági termelés az urbárium végrehajtásától az 1828-as országos összeírás befejezéséig
Az urbárium bevezetése után viszonylag szabadabb viszonyok között fejlődött vagy stagnált a nógrádi falvak mezőgazdasága. A feudális kötöttségek lazulása lehetővé tette, hogy a falu egyes gazdái, vagy egy szűkebb réteg kiemelkedjen - egyelőre csak gazdaságilag - társai közül, s viszonylag nagyobb telekkel várja a jobbágyfelszabadítást. Ennek ellenpólusaként viszont megindult egy erőteljes zselléresedés, sokuknak csak a szűk keretek közé szorított csclédsors jutva, vagy egyesek bizonyos bérmunkák elvégzésére, az Alföldre menve summásként keresték kenyerüket. Az agrártermelés a századok során nem sokat fejlődött. Ezen elmélkedve Mocsáry saját koráról, az 1820-as évekről nem a legkedvezőbb képet festette, amikor így írt: „Mi a földet épen a szerint míveljük, mint a mi eleink századok előtt mívelték azt; mivel azonban a föld a használás által megromlik, szükséghes azt helyesen javítani, trágyázni, szorgalmatosan mívelni, s ezen feljül a mag helyes elvetésére vigyázni. Ha szükséges, és még sem eszközöltetik a föld javítása, ha a föld annak idején jól meg nem szántatik, vagy nagy szelekben vettetik be: a legtermékenyebb esztendőben sem reményelhetni bő aratás, s egyenesen ez az oka, hogy sokszor sokan panaszolkodnak a rossz esztendő ellen, - de - sohasem a rossz földmívelés ellen." Az 1828-as országos összeírásnak adatai némileg alkalmasak arra, hogy a kortárs által megfogalmazottakat bizonyítsuk. Tekintsük át elsőnek, hogy mit írnak, illetve vallanak az egyes falvak jobbágyai a határukban lévő földek minőségéről; A bériek szántói hegyeken, dombokon vannak, a talaj részben tapadós, részben homokos agyag, nem nagyon termékeny. Hogy a föld termőképességét valahogy megőrizze, négyévenként kell trágyázni. A bujáki jobbágyok szántói is részben hegyeken, s részben dombokon vannak. A szántók talaja egy részt tapadós agyag, másrészt kavicsos, de van a határban fekete, „sikeres" föld is. Trágyázni négyévenként kell, a hegyek miatt a trágyázás elég nehéz. A héhalmi jobbágyok szántói hegyoldalon, s részben síkságon fekszenek, a szántók nagy része fekete föld, kis részben agyagos, s külön kiemelik, hogy igen termékeny, trágyázni hatévenként kell. A palotási jobbágytelkek szántói csak részben vannak domboldalon, legnagyobb részt síkságon fekszenek, ennek ellenére csak az „elégé termékenyek" minősítést kapják/ 1 Hasonlókat írtak a falvak talajáról már egy évszázaddal korábban, sőt akkor is közölték, hogy az „elvetett mag hányszorosát" hozza. Az adatok összehasonlítása rendkívül tanulságos. Nézzük. 83 SCHNEIDER M., 1972. 13., 15., 31., 66. p. 106
