Á. Varga László – Dupák Gábor – Hausel Sándor – Szomszéd András: Héhalom története a kezdetektől 1960-ig - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 24. (Héhalom, 2000)
Szomszéd András: Héhalom község története 1867-ig - Mezőgazdasági termelés az urbárium végrehajtásától az 1828-as országos összeírás befejezéséig
zsíros föld, szinte sík határ, és nem is hat ökörrel, hanem néggyel is jól meg lehetett szántani. Az urbáriumban tett vallomásból is kitűnik, hogy a héhalmiak piaca is áttevődött a bányavárosok vidékéről Vácra, Pestre, mert egyrészt könnyebb a megközelítése, másrészt közelebb is volt. Esetleg még a közben híressé vált losonci gabonavásárokat látogathatták. Nézzük meg, hogy mit, és főleg mennyit termeltek a héhalmi jobbágygazdaságok a tárgyalt időszakban. Az urbárium végrehajtása után minden bizonnyal végrehajtott tagosítás után a jobbágyfelszabadításig, amennyiben új jobbágytelket nem létesítettek, a szántóterület nagyságát állandónak kell feltételeznünk. Az úrbéri tabella szerint a héhalmi jobbágyok szántóterülete 540 magyar hold. Ezt a területet két nyomásban használják, ami feltételezi azt, hogy csak a felét vetik be minden évben, a terület másik felét pihentetik, tehát ugarolják. Elméletileg a vetésterület 270 magyar hold terület lehetett. A vetésterületre 1775-ből van adatunk, amikor a tervezett őszi vetésterület és a tényleges vetésterület nagysága megegyezik. Mindkét esetben 330 hold volt a terület nagysága. Ez 60 holddal nagyobb terület, mint a szántóterület fele. Az eltérés valószínűleg abból adódott, hogy szántónak több, mint felét vetették be, s kevesebb mint 50%-át hagyták ugarnak. A tavaszi gabonák - árpa, zab - vetésterületére két évből van adatunk. 1772-ben a tervezett tavasziak vetésterülete 52,5 jugerum volt, valójában azonban csak 35,5 holdat vetettek be. Okként az egyes községeknél vetőmaghiányra hivatkoznak, mint például Bérnél. Feltételezésünk szerint azonban a héhalmiak a tervezett és a tényleges vetésterület között mutatkozó 17 holdnyi különbözetet sem hagyhatták teljesen ugaron, mert már ekkor ismerték a kukoricát, bár azt csak nyomáson kívül termelték, kertekben. De ismerhették a krumplit is, melynek termesztéséről Mocsáry így írt: „Termesztetik ezen Vármegyében sok helyeken krumpli is, de még a köz szükségére nem elegendő." Sőt termesztettek dohányt is. 1746-ban Szűcs Pál, Szűcs Mátyás, Faragó Mátyás, Szűcs András, Szűcs János, Farók János, Bihal Ferenc, Százsy Péter, Görög György, Molnár Mátyás és Molnár Márton nevü jobbágyok termelték ezt az ipari növényt. Palotáson 9 család neve mellett szerepel, hogy foglalkozik dohánytermesztéssel. Köztük a taxás Molnár Andrásé. 6 7 A Harmos család minden tagja foglalkozott ennek a növénynek a termesztésével. Tizennégy évvel később, 1760-ban 21 donyánytermelő 10 forint 30 krjacár dohányadót fizetett. 6 K 1773-ban Héhalmon és Béren 15, Palotáson 10, Bujákon 9 család termelt dohányt. 6 9 A másik év 1782, amikor a tervezett vetésterület a tavasziak alá 85 jugerum nagyságnyi, de valójában csak 64jugerumot tudtak bevetni, mert-mint a megjegyzésben olvashatjuk - az esőzések megakadályozták őket a vetésben. 7 0 67 NML. IV. 7. C. öi.: 1037. 1750-ben, NML. IV. 7. B. 215. 68 NML. IV. 7. B. Di. öi.: 230. sz. 1760. 69 NML. IV. 7. C-4. öi.: 1052. sz. 1773. 70 NML. IV. 1. b-19. öi.: 272. sz. 1772., 281. sz. 1782. 100
