Hausel Sándor: A balassagyarmati görögkeleti közösség - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 23. (Balassagyarmat, 2000)

Balassagyarmatot a török kiűzése utáni újjátelepítéstől a 19. század utolsó harmadáig felekezeti és etnikai sokszínűség jellemezte. Temploma volt a mezővárosban a római katolikusoknak, evangélikusoknak, reformátusoknak, görögkeletieknek, zsidóknak. Jelentős számban éltek a településen szlovákok, zsidók, magyarok, németek, cigányok. E sokszínűséget gazdagította az 1730-as évektől a kezdetben többnyire macedón származású ortodox népesség, amelynek számaránya soha nem haladta meg a település mindenkori lélekszámának 1%-át, de gazdasági jelentőségük ezzel szemben a reformkorig fordított arányban állt. Tevékenységük fő területe a kereskedés, a pénz- és hitelügyletek volt. Kezükben tartották a korabeli monopol árúk kereskedelmét. A görögkeleti közösségből több család, a Garba, a Bozda, a Vidák, a Nedics, a város közigazgatásában és politikai életében is jelentős szerepet játszott. Történetük azért is különösen érdekes, mert a történelmi Nógrád megye egyetlen görögkeleti anyaegyháza volt, amelynek első temploma 1785-ben épült fel. Felépítésében a Bozda és a Garba család játszott kiemelkedő szerepet. Ikonjainak megalkotásakor 1815-ben a neves ikonfestő, Mihajlo Zsivkovics is járt a városban. A görögkeleti közösség létszámának csökkenése miatt az első templomot 1908-ban lebontották. Ennek helyén készült a jelenlegi szerényebb épület, amely az 1980-as évektől képzőművészeti kiállításoknak ad helyet. Bár az egyház görög alapítású volt, hamar elszerbesedett, erre utal a mai Szerb templom elnevezés. Kiterjedt családi, kereskedelmi és vallási kapcsolataik voltak Magyarországon, illetve a Habsburg Birodalomban, sőt a Balkánon is. A balassagyarmati görögkeleti közösség két évszázadnyi története összefonódik a város polgári fejlődésének megindulásával. A két földesúri család, a Balassa és a Zichy, városfejlesztő politikájának részeként a 18. század közepétől a mezőváros társadalmának szerkezetében folyamatos változás kezdődött, aminek eredményeképpen a 19. század elejére a „parasztmező-város"-ból jelentős iparos és kereskedőréteggel rendelkező település vált. A változás kifejeződött a városmag építészeti alakulásában is, elsősorban a Fő utca külső képe városiasodott. E folyamatnak volt része a szóban forgó közösség. Gazdaság- és művelődéstörténeti hozzájárulásuk érdekes színfoltja a város 18-19. századi történetének.