Hausel Sándor: A balassagyarmati görögkeleti közösség - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 23. (Balassagyarmat, 2000)
Az észak-magyarországi és az alföldi megyék helységeinek, a fővárosi és a főváros környéki településeknek görögkeleti közösségeiről tanulmányok sora áll az érdeklődő rendelkezésére. Nem mondható el ugyanez Nógrád mezővárosairól, amelyeknek neve, elsősorban Balassagyarmaté, fel-felbukkan a fent említett tanulmányok sorai között, de a megye településeit részletező feldolgozások hiányoznak. Jóllehet olyan országosan jelentős kompániás helyek nem voltak Nógrádban, mint az említett régiókban, azonban helyi jelentőségük és kapcsolataik miatt érdemesek a figyelemre. A 18. századi Nógrád megyében nagyobb számban Balassagyarmaton és Losoncon, kisebb számban Szécsényben és Füleken telepedtek le, s folytattak kereskedői tevékenységet görögök 1 A felsorolt települések közül Balassagyarmatot érdemes kiemelni többek közt három szempont miatt: itt alakult meg a megye egyetlen ortodox anyaegyháza, e görög közösség volt a legnépesebb és a mezőváros 1790-től a vármegye székhelye lett. 2 A török kiűzése után néhány évvel - történetében immár harmadszor Balassagyarmat újra lakókkal népesült be. Az 1690-től újranépesülő település lakói az első évtizedben jobbágyok voltak, jóllehet számos mesterséget űző lakos is fellelhető a korabeli mezővárosban. Jellegében azonban Balassagyarmat, az újratelepítés utáni félévszázadot tekintve, paraszt mezőváros volt, azaz a mezőgazdasági termelés játszotta a legjelentősebb szerepet a település gazdasági életében, s lakói, a kevés taksás kivételével, jobbágyszolgáltatásokkal tartoztak földesuraiknak. Ez a helyzet addig nem is változott, amíg a város fejlődésében bekövetkező stagnálás, sőt hanyatlás az 1740-es években földesurait - a Balassa, illetve a Zichy családot - az intenzívebb fejlődést (és egyúttal számukra nagyobb jövedelmet) biztosító lépésekre nem szorította. A fejlődést a mesteremberek s más hasonló foglalkozást űzők minél nagyobb számú betelepedésével képzelték megvalósíthatónak, ami aztán új vallású, és új nemzetiségű emberek megjelenését jelentette. ! Balassagyarmat lakossága az 1750-es években másfélezer körül mozgott, ezidőtájt kezdődött el az újratelepítés óta immár félévszázados balassagyarmati társadalom feltöltődése új elemekkel, akik között német, zsidó s görög iparosok és kereskedők voltak. Ha elfogadjuk Nagy Iván inkább érzelem diktálta, semmint vizsgálódásra alapuló véleményét, akkor az új lakosok megjelenése mély benyomást gyakorolt Balassagyarmat társadalmára.' Ezt a megállapítását aztán átvette az első várostörténeti feldolgozás is. 5 Bár a jövevények száma az 1750-60-as években a lakosságnak csak valamivel több, mint tizedét tette ki, de tevékenységük jellege folytán „tele" volt velük a város, hiszen kereskedők, fontos mesterségeket űzők voltak közöttük. Nagy Iván megjelenésük 3