Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)
IX. Jobbágysors az Urbárium után, jobbágylevelek, az 1828-as összeírás
és káromkodással az házbúi kijött, miheíyest az kocsira felült, azonnal sebes vágtatva egyhúzomba öt-hat mérföldnyire hajtott bennünket úgyannyira az legnagyobb melegségbe, hogy már az úton, minekelőtte Péterváradra értünk volna, sok lovak megbetegedtek, és az szekereknek húzására alkalmatlanok lettek. Másodszor, azon abrak, amely az Nemes Vármegyéiül negyven napra az lovaknak számára rendeltetett, csak harminchét napig tartott, és azüdőtül fogvást éppen semmi abrakot nem kaptak az lovak, azért is olyan rosszak és soványok, hogy minden nap az ember félelemben vagyon ezeknek megdöglése miatt. Igaz az, hogy az lovak mindennap szolgálatban vannak, de mindazonáltal ezek nem annyira sanyargattatnak Őfölsége szolgalatja, mind sem az commissariusnak gondviseletlensége által. Ami az mi kötelességünket illeti, mi mind közönségesen tőlünk kitelhetőképpen éppen semmi fáradságunkat nem sajnáljuk ezeknek megtartására, hogy annyival is inkább az Nemes Vármegyének hív szolgálatunk által jó hírt és nevet szerezhessünk, de mit használ az mi fáradságunk, hogyha az lovaknak az ő bizonyos és nékik erőt adandó szénájok és abrakjok annak rendje szerint ki nem adatik? Az széna igaz az portio 2 szerint kiadatik, de ez oly rossz és penészes, hogy az lovak éppen teljességgel meg nem ehetik, és erre való nézve már egy lovunk megdöglött. Harmadszor, amidőn mi az comissartúl szénát kértünk volna, nemhogy ő kérésünkre hajlott volna, sőt inkább pofoncsapásokkal nagy káromkodások között illetett bennünket, ez okra való nézve, mi nem tudván ilyen nagy szükségünkben hová folyamodni, kénteleníttettünk az Péterváradon lévő hadi comissárius eleiben nyomorúságunkat kiterjeszteni, akinek is kegyes rendelése által ámbár rosszat, de mégis elegendő szénát kaptunk az lovunknak életben való megtartására. Negyedszer, amidőn az úton egyszer sokáig reája várakoztunk volna, történetbű! (történetesen) az gyűrőjét (gyűrűjét) az szálláson felejtette, azért is mindeneknek hallottára azt mondotta: várjatok ebadta teremtettét, annak az gyűrőnek az árát az te fizetésetekbül fogom elhúzni (levonni). Igaz is, hogy elhúzta, mert még csak egy legény sincsen közöttünk, kinek egy forintját, kinek két húszasát, kinek fél forintját, és legalább egy húszasát az fizetésébül el ne fogta volna. Egy ideig ugyan mindenkor biztatott bennünket, hogy ő meg fogja nékünk azon feljebb említett pénzt fizetni, de amidőn első júliusban az öt napi fizetésünknek kiadásakor áztat kértük volna, nyilván megmondotta, hogy őtőle éppen semmit sem remélhetünk, mivel mi magunk vagyunk az oka, hogy ő Szabadszálláson az gyűrűjét, Szabotkán pedig stirkjét 3 ottfelejteti
