Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)
VIII. Mezővárosok Nógrád megyében
kényteleníttetik, s így az úri s más becsületes emberek munkájok elkészítésére adott határnapra szavát nem tarthatja, eszerint el fog veszni a mesterember tekéntete, el hitele, el a város becse, és így kénytelen lészen a becsületes mesterember a várost is elhagyni. Holott ellenben, ha a kitanult s mesterségre rendesen fölszabadíttatott mesterember /: mivel a kontárokat ezen folyamodásunkba mesterember neve alatt érteni nem akarjuk :/ becsbe tartatna, a város mesteremberekkel annál jobban szaporodna, a vetélkedés annál nagyobb lenne, a körülfekvő vidék előtt is a város híre s becse is jobban nevekedne, a város jó mesteremberek által jobban épülne, csinosulna, pallérozódna, sőt az adófúzető nép is sokat nyerne, mivel azonkívül, hogy ezen munkáktúl a mesterember rendesen megváltván magát, a város készpénzt kapna, a portiót könnyebben füzetné, még az is kedvező lenne részekre, hogy több mesteremberekkel szaporodván a város, akik úgyis vagyonosabb részit teszik az adófűzetőknek, a portiófüzetésbül is sokkal kevesebb esne reájok, azzal ők is jobban épülnének, jobban gyarapodnának. Ellenben, ha a becsületes mesterember meg nem lakhat köztök, ha az becsületesen nem folytathatja munkáját, elveszti a becsületét, azzal együtt elvesztegeti a város becsit is, úgy a mesteremberek is nemhogy szaporodnának, hanem inkább a várost sokan elhagyni kényteleníttetvén, fogyni fognak, minthogy a gúnyolódó parasztok között pénzére sem kap a mesterember munkást, akivel magát a vármegye munkájától fölmenthetné. Melyekre való nézve esedezünk alázatosan, hogy a Tettes Vármegye egy küldöttséget méltóztasson kinevezni, aki is ezen igazságos alázatos kérésünket megvizsgálván, a mesteremberek és elöljárók között egy bizonyos állandó egyezséget továbbra is eszközöljön, és mink, a nékünk igen alkalmatlan munkáktúl, mint akik ahhoz úgy, mint a parasztmunkások nem is értünk, továbbá is mentté (mentessé) tenni, és megváltatásunkat elhatározni kegyesen méltóztasson. Mély tisztelettel maradván Szirákon Szent György hava 24 én 1836. A Tettes Nemes Vármegyének alázatos főhajtó szolgái: Kollár István, Pintér Ferencz csizmadia, és más minden mesterségen lévő mesteremberek közönsége (NML IV. I. b. 1142/1836.)
