Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 22. (Salgótarján, 1999)
VII. Céhek, limitációk
A kontárok korlátozásáról 1818 Mind a Nemes Vármegye, mind pedig egyéb különös személyek építéseikben káros hátramaradással lenni tapasztaltatott az, hogy a kőmívesmunkákat a kontár, vagyis az úgynevezett fuser kőmívesek felfogván, a köm ívesmesterek miattok gyakran munkáslegények híjával vannak, hogy tehát az innen máris eredett rendetlenségek megszüntettessenek, járásbéli főbírák urak az ilyetén kontár kőmíveseket arra szorítsák, hogy ők kőmívesmesterek alatt dolgozni tartozzanak. Ha pediglen olyas panaszok adódnának elő, hogy az áltáljában felvállalt kőmíves munkának ára rajta töltött napszámoknak meghatározott bérét felülhaladná, az építőknek innen származható károk megakadályoztatására az egész munkát napiszámokra vegyék és azoknak meghatározott árával való beelégedésre kényszerítsék egyáltaljában mindennemű kőmíveseket. (Megjelent: Schneider 1981. 49. p.) 5. Asztaloslegény kéri a céhbe való felvételét 1849 Nagyságos Alispán Úr Legkegyesebb Pártfogó Uram ! Legmélyebb alázattal odajárul alázatos kérelmem kegyes színe előtt, miszerint én alulírott már 14. éve hogy Magyarországban mint asztaloslegény mesterségemet folytatom, és most legközelebb múlt holnapokban (hónapokban) meg is házasodtam, egy szegény özvegyet két neveletlen árvával házastársul elvettem, kinek első ura hasonlóképp itt BGyarmaton asztalosmester lévén, ámbátor egész BGyarmat városban csak négy asztalosmester van, és köztudomásra lévén az, hogy azok is kények szerént büszkélkednek, és engemet asztaloscéhbe bevenni nem akarnak, és ha bevennének is, nagy taksa 1 mellett - melyet fizetni képes nem vagyok -, holott én is a közadóba és urasági census 2 fizetésében huzamos időtől részesülök, odajárul alázatos kérelmem, méltóztasson bgyarmati asztaloscéhet odautasítatni, hogy nékem módot nyújtva, magam kezemre dolgozhassak, és nőmet, és két neveletlen árváit is táplálhassam, és a
