1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)
Salgótarjáni járás - Salgótarján
Bárdosi József százados vezetésével a kiegészítő tisztjei követelték a fegyverek visszaszállítását, amely végül is megtörtént. október 29-e után: - Jakab Sándor MDP megyei másodtitkár „visszavonult" a közéletből. október 30: - A megyében megalakuló forradalmi szervek irányítására, illetve a hatalmi vákuum betöltésére megalakult a megyei tanács nagytermében a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság. A gyűlésen már részt vettek az üzemek, az intézmények újonnan megválasztott munkástanácsainak, forradalmi bizottságainak küldöttjei is. Ez a szélesebb társadalmi bázison létrejött plénum lehetőséget teremtett arra, hogy a képviselők demokratikus úton válasszák meg a forradalom vezető-irányító szervezetét. - A reggel 8 órakor kezdődő gyűlést kezdetben a teljes tanácstalanság jellemezte. A régi, még Hajdú József által összehívott bizottság nevében Sartoris Kálmán jelentette be lemondását, és kérte az új testület megválasztását, majd a korelnöknek felkért Jermendi, öblösüveggyári főmérnök próbált néhány szavas útmutatást adni a gyűlés további menetéről. Ezek után a tényleges levezető elnöknek Lénárt Andort, a gépipari technikum tanárát kérték fel. A nemzeti bizottság tagjainak megválasztása előtt két vonatkozásban is éles vita bontakozott ki. Az elsőt az váltotta ki, hogy a gyűlésen jelen lévő Mrázik János kifogásolta: „ a bányászokat nem képviselhetik olyan személyek mint Jecsmenik [Andor] és Szabó Ervin és más személyek". Ezen kijelentése miatt Mrázik összeütközésbe került Jecsmenik Andorral. (Valószínűleg ezen felszólalásnak köszönhetően Jecsmenik annak ellenére sem került be a nemzeti bizottság tagjai sorába, hogy a jelenlévők előbb jelölték ezen posztra. A két személy között ez az affér később konfliktusok sorozatának lett a forrása.) A másik nagy vita - feltehetően az előbbi „tűzpárbaj"-ra reagálva - annak * kapcsán robbant ki, hogy a küldöttek a jelenlévő pártvezetéstől kérték számon, hogy kik hozták be a városba és kik terjesztették a szlovák kommunista párt lapját, az Új Szót. Jakab Sándor letagadta, hogy az ő szlovákiai útja során került Salgótarjánba az újság, de Szabó István rendőrőrnagy megcáfolta és kijelentette, hogy valójában Jakab hozta át az újságot. A bejelentés hatására az ott lévő vezetőbeosztású párt- és tanácsi vezetőket felkérték, hogy távozzanak a teremből. Jakabék távozása után került sor a 60 tagú - név szerint 53 főt ismerünk - nemzeti bizottság megválasztására, melynek módja a közvetlen demokrácia megnyilvánulása volt. A jelenlévők szakmai áganként, felkiáltással tettek javaslatot a jelöltekre, akiket azután vagy elfogadtak, vagy nem. A megyei nemzeti bizottság tagjai lettek: Ács István, Angyal Jenő, Bajtár Jenő, Bakos Pál, Balázs Károly, Bárdosi József, Cserháti József, Csurda József, Dancsák János, Édes György, Esztergomi Antal, Fekete György, Fenes Lajos, dr. Garamvölgyi Antal, Godó Béla, Godó Tibor. Horányi Mihály, Horváth Gáspár, ifj. Huszár János, Jónás Lajos, Kecskés Károly, Kovács János, Kovács Vilmos, Laukó György, Lénárt Andor, dr. Majláthy Lipót, Manusek Béla, Miklós Dezső, Mlinarik István, Murányi Lajos, Nagy Ottó, Pál Sándor, Pálkerti Gyula, Parádi Gyula, Radványi Andor, Sági Ferenc, dr. Salkházi Lipót, Sarkadi Nagy István, Sartoris Kálmán, dr. Schneider István, Simon Bálint, Somogyi Ferenc, Szabó Béla, Szabó bera 22
