1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)
Salgótarjáni járás - Salgótarján
egyik szervezője, majd a Városi Forradalmi Nemzeti Bizottmány tagja volt. 1957. március 4-én vették közbiztonsági őrizetbe és 1957. november 6-án tartóztatták le. A Balassagyarmati Megyei Bíróság 1958. január 27-én 7 hónap börtönbüntetésre ítélte. Ferencz István: Hugyagon született 1931. április 4-én. Anyja neve Vig Margit. Iskolai végzettsége 8 általános, foglalkozása AKÖV-garázsmester. Tagja volt a DISZ-nek. 1956. december 8-án egy gyakorló hanggránáttal próbálta a tömegbe lövő piifajkás alakulat további vérontását megakadályozni. 1956. december 17-én került előzetes letartóztatásba. A Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. február 21-én 3 évi börtönre és 3 év részleges jogvesztésre ítélte. A Lefelsőbb Bíróság 1957. május 18-án azonban 12 év börtönre, 10 év részleges jogvesztésre és 500 Ft vagyonelkobzásra módosította az elsőfokú bírósági ítéletet. Fiikor József: Munkáscsaládba született Pásztón 1920 január 27-én. Anyja neve Pap Mária, iskolai végzettsége 4 elemi. Napszámosként, szobainasként dolgozott Salgótarjánba, majd 1939-1941 között Budapesten volt pamutgyári munkás. 1941-ben visszatért Salgótarjánba és az Acélárugyárban helyezkedett el. A frontról 1945-ben tért haza és ismét az Acélárugyárban dolgozott. 1949-1950 között a megyei pártbizottság munkatársa volt. 1952-ben főhadnagyként szerel le, majd 1953-ban tért vissza a salgótarjáni Acélárugyár rendészetéhez. 1956 elején a 33. sz. AKÖV-höz került mint gépkocsikalauz. 1946-ban SZDP, 1947-ben MKP tag. A forradalom idején tagja lett a közlekedési vállalat sztrájkbizottságának és jelentős szerepet játszott a salgótarjáni szobordöntésnél. 1957. szeptember 28-án letartóztatták. A Balassagyarmati Megyei Bíróság 1958. január 27-én 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1958. szeptember 24-én 1 év és 4 hónap börtönre, 3 év részleges jogvesztésre és 200 Ft értékű vagyonelkobzásra ítélte. Garami László: Salgótarjánban született 1922. augusztus 23-án. Anyja neve Iglicz Etelka. A forradalom alatt tagja volt a Nógrád Megyei Építőipari Vállalat nemzetőrségének. 1956 után elbocsátották a vállalattól. Nem indult ellene eljárás. Garamvölgyi (Mucsina) Antal dr.: Márkházán született 1912. február 2-án parasztcsaládba. Anyja neve Mikuska Teréz. Balassagyarmaton és Baján járt középiskolába. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Diplomát 1938-ban szerzett, s az év végéig ügyvédjelölt volt Salgótarjánban. 1939. január 1-től 1944-ig Nógrád vármegye szolgálatában különböző közigazgatási posztokat - közigazgatási gyakornok, vármegyei aljegyző, vármegyei közjóléti előadó töltött be. Az utóbbi beosztásában a sokgyermekes családok között kb. 2000 kh földet osztatott ki, s kb. 1000 családi házat építtetett. Szociális érzékenysége, továbbá zsidómentő akciói miatt a nyilasuralom elől elmenekült a megyeszékhelyről, majd egyszerű honvédként bevonultatták a VII. Közmunka-szolgálatos Zászlóaljhoz. Innen 1945 március 30-án megszökött és három hónapokon át gyűjtőtáborában volt. Hazatérte után azonnal igazolták, s kinevezték a salgótarjáni járás főjegyzőjének. Innen 1946-ban a balassagyarmati járás élére helyezték. 1948 végén betegsége miatt nyugdíjazták. Ezt 1950-ben megvonták tőle, ezért az év augusztusától 1955 szeptemberéig az Állami Erdőgazdaság Karancsaljai Erdészeténél főkönyvelőként helyezkedett el. Innen a Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézetéhez került. A forradalom alatt mint az FKgP képviselőjét beválasztották a 49
