1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 19. (Salgótarján, 1996)

Salgótarjáni járás - Nagybárkány - Nagybátony

Hadusovszki István: Karancsalján született 1919. szeptember 17-én. Anyja neve Zsíros Ágnes, foglalkozása vájár, munkahelye Szorospataki Bányaüzem. Tagja lett az ideiglenes munkástanácsnak és beválasztották a 15 fős intézőbizottságba is. A megalakított új üzemi őrség parancsnokává is őt nevezték ki. A közutálatnak örvendő üzemi párttitkár (Batki Pál) elfogatására ő adta ki a parancsot. 1956. december 8-a után letartóztatták, de mintegy 2 hét után elengedték. ülés Kálmán: 1911. szeptember 20-án született Pásztón. Anyja neve Vallus Klára, foglalkozása asztalos, munkahelye szolgáltató. November 26-án munkahelyén beválasztották a munkástanács igazgatótanácsába. A bukást követően fegyelmileg elbocsátották a vállalattól. Jecsmenik Andor: Salgótarjánban született 1926. augusztus 8-án bányászcsaládba. Anyja neve Tóth Mária. Iskolai végzettsége 3 technikum. A 6 elemi elvégzése után bányász lett. 1944-ben baloldali magatartása miatt letartóztatták, s csak másfél hónapos vizsgálati fogság után engedték szabadon. Röviddel ezután a salgótarjáni Tűzhelygyárban helyezkedett el, s itt lett vasesztergályos tanuló. 1946-ban szabadult. Ezt követően ismét összeütközésbe került a törvénnyel, s ezért elment a bányába csillésnek. Innen 1947 őszén a pálfalvai bányagépjavítóhoz helyezték esztergályosnak. 1948-ban önként jelentkezett a hadseregbe tisztiiskolára, de hat hónap után önként leszerelt. 1952-ben rövid ideig a jobbágyi Andezitbányánál dolgozott, majd a nagybátonyi gépjavító dolgozója lett. Közben elvégezte a bányagépmesteri tanfolyamot, s a tröszt beruházási osztályán kapott munkát. (Ekkor kezdett hozzá középiskolai tanulmányaihoz.) 1955-ben önként visszament a nagybátonyi gépjavítóhoz. A forradalom alatt elnökhelyettese lett a szolgáltató vállalat munkástanácsának, s elsődlegesen a fegyveres testületek kérdésével foglalkozott. Lényegében ő volt az üzemi nemzetőrség parancsnoka, de talán helyesebb azt mondani, hogy az összes nagybátonyi fegyveres egységek valamilyen formában az ő keze alá tartoztak. Részt vett a nemzeti bizottság alakuló ülésén. Fegyveres egységével november 4-e után is védte a forradalom vívmányait. A megyei tanács november 13-ai visszafoglalása után fegyveresen őrizte azt társaival. November 14-én a Salgótarjánba érkező szovjetek - valószínűleg Mrázik János tanácsára - letartóztatták és négy napig Gödöllőn fogva tartották. Aktivitást ezt követően, csak társai kérésére, november legvégétől mutatott ismét. Tagja volt több, a fővárosban járt küldöttségnek. Mindezekért 1956. december 8-án letartóztatták, majd 1957. április 8-án első fokon a Balassagyarmati Megyei Bíróság 7 év börtönnel sújtotta, egyes jogai gyakorlásától 10 évre eltiltotta, illetve vagyona felének elkobzására ítélte. 1958. március 18-án másodfokon a Legfelsőbb Bíróság a börtönbüntetését 12 évre emelte fel, s teljes vagyonelkobzást rendelt el. Kiss István: Nagybátonyban született 1928. január 27-én. Anyja neve Padár Rozália. Iskolai végzettsége 2 felső kereskedelmi iskola. 1945 előtt a közigazgatásban dolgozott, ezt követően egy évig rendőr volt, majd 1953-ig ismét a közigazgatásban helyezkedett el. Ekkor tsz elleni izgatás és vesztegetés miatt letartóztatták, de nem ítélték el. Innen a nagybátonyi bányához került és különböző beosztásokban dolgozott. A forradalmi eseményekbe csak november közepe táján kapcsolódott be. Küldöttség tagjaként járt a fővárosban, Salgótarjánban szakszervezeti üléseken vett részt, majd beválasztották a Szorospataki Bánya104