Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 18. (Salgótarján, 1993)
II. A családtagok életrajzi, iskolai, hivatali, gazdasági, valamint a Madách-birtokok utóéletére vonatkozó dokumentumok ([1806 után] – 1938. november 11.) - 292. Madách Imre (Madách Károly fia) válasza özvegy Madách Aladárné elleniratára ([Balassagyarmat], 1909. július 3 után)
Hogy az A./ alatti örökvalló levél azon szempontból miszerint szépapámnak M. Sándornak joga volt e az akkor érvényben volt törvények szerint az örökösödés rendjét még "fidei comissum" módjára is örök időkre megállapítani, azt a biróság fogja eldönteni mert az 1852 évi november 29 ken kelt Ősiségi nyilt parancs II fejezet 6 paragrafusa alapján keresetem az 1811ben érvényben volt törvények alapján Ítélendő meg, mert szépapám az ált. polgári törvénykönyv hatályba lépte előtt halálozott meg. Az hogy szépapám hitbízományt királyi jóváhagyással akart e alapítani vagy nem, és hogy a királyi jóváhagyás bármi oknál fogva nem sikerült; az adott viszonyok mellett teljesen egyre megy; mert jelzett nyilt parancs az általános polgári törvények életbe léptekor vagyis 1856-58 ? az A./ alatti örökfelvalló levelet mint (ez esetben is) az illetékes bíróságnál, tehát a b. gyarmati kir. törvényszéknél egyszerűen deponálni kellett volna, minek folyományaként a "fidei comissum" módjára való örökösödés rendje lelekkönyvileg az Alsósztregovai és Kisfalusi I sz. telekjegyzőkönyv C lapján egyszerűen bejegyeztetett volna, mi által királyi jóváhagyás nélkül is a Révay jog nevezetű ingatlanokra nézve ma a valóságos majorátus esete állana fen. Amit igazol az 1861iki Országb. értekezl 19 paragrafusa. Felette súlyos mulasztást követett el tehát a családdal szemben a családnak az a tagja aki ezen feltétel teljesítésére nem csak hivatott, de határozottan kötelezve is volt. Ez a családtag pedig M. Aladár atyja s az én atyámnak testvérbátyja // Madách Imre volt, aki a C alatti 5 lk bekezdése szerint nem csak a hivatkozott - fenálló érvényes okiratok - megtekintéséből szerzendö ösmeretek alapján, de a korlátozásról ugyanezen okirat 1 pontja alapján is feltétlenül tudomással birt miként boldogult atyám s ezen felül az A./ alatti oklevél egy példánya is mint a családi levéltár akkori gondozójának birtokában volt, magát a birtokot pedig a megjelölt korlátozással birtokolta is. Hogy pedig ő lett volna köteles az A./ alattit a törvényszéknél reponálni annak igazolására szolgál a nálad lévő Csesztvén gondolom 1851 szept hóban kelt leszámolási és megbízó levél 5 pontja. Ezen megbízást atyám is adta II Imre pedig elfogadta mit aláírásukkal igazoltak. A család tagjai között mindig fenállott egyetértés és jó viszonynál fogva meggyőződésem az hogy a mulasztást // Imre nem a család ezen ága iránti rossz akaratból követte el hanem azért mert a kötelesség teljesítésének határ ideje azon korszakra esik amelyben igaz magyar ember a nyiltparancsokat és Bach úr rendelkezéseit semmiben sem vette és azt lélekből gyűlölte. Hogy II Madách Imre is ily érzelmekkel mennyire volt eltelve, azt napnál is fényesebben igazolja ő maga "Civilizátor" művében. A C/ alattit nem állításaim valószínűsítéséül csatoltam, hanem bebizonyítása végett annak hogy az A./ alattiban meghatározott korlátozás II Madách Imrére, nézve is nem csak a már előadottak alapján volt kötelező, hanem ezen kötelezettséget ezen C/ alattti aláírásával önmagára nézve még jobban megerősítette. Ő ezen C/ alatti szerint a Revay jog nevezet alatti birtokrészt idősb férfi örökösödési jogon "fenn álló érvényes okiratok" alapján kapta s mint ilyent fogadta el tisztelettel. Ezen osztálylevelet atyám Károly is tisztelettel fogadta el "ösméretet szerezvén magának az ide tartozó adatoknak megtekintésébőr s ez által nagyatyja és szülei intézkedését tiszteletben kellett tartania annál is inkább, mert az "ösméret" szerzésből meggyőződhetett arról hogy a C/ alatti osztálylevél tényleg az előző intézkedéseknek 518
