Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 18. (Salgótarján, 1993)

II. A családtagok életrajzi, iskolai, hivatali, gazdasági, valamint a Madách-birtokok utóéletére vonatkozó dokumentumok ([1806 után] – 1938. november 11.) - 167. Birtokegyezség Madách Sándor és id. Madách Imre között (Pest, 1810. december 23.)

Pestini 26-a Mártii 1811. Alexander Madách de Sztregova et Keletsin mpp. Emericus Madách de Sztregova et Keletsény mpp. / = OL P 481. Fase. X. N° 1-26. 6. es., latin eredeti, kiadatlan. Alulírott tudtul adom: mivel óhajtottam nevemet kél kedves fiamban régi fényére emelni, szinte egész életemet jószágok szerzésére és visszaszerzésére fordítottam, és ezért, mivel felejthetetlen szüleimtől semmit nem örököltem, magamat jelentős terhekkel megterheltem, amelyhez hozzájárult gazdatisztjeim ügyetlen gazdaságirányítása - akiknek fölülvizsgáiására nem voltam képes -, és az idők más fátumai, éppen csak azon kiadásaim nem csökkentek semmiben, amelyeket kedvelt fiaimra és ugyanúgy kedvelt leányaimra részben törvény szerint köteles voltam fordítani, részben atyai szívemből vezettetve fordítottam; nem akadályoztatván azonban adóssággal megterhelt anyagi helyzetem által, ugyanazon vágytól vezéreltetve, amelyről fentebb megemlékeztem, 1809. február 14-én tekintetes Révai és Trebosztói Dénes barát úrral olyan szerződést kötöttem, amelynek erejével az általa birtokolt alsó-sztregovai és kisfalui részt, amely jószágok családomtól 1604 óta el voltak szakítva - visszaszereztem; és a szerződésben kikötöttem, hogy a jószágokat a mostani újabb időkben ténylegesen átveszem, és a szerződésben lévő összegen felül a nevezett Révai úr összes épületéért becsült árat fogok fizetni. Idő haladtával az épületekért kifizetendő, előzetes kalkulációmat meghaladó árat, ha az épületekért, amelyeknek üresen kell állniuk és így az évek során pusztulni fognak, pontos összegben leteszem, annak súlyos kamatterheit évente fizetni tartozom; teljesen elromosodo házamat, szerzeményemet, előzetes elképzelésem szerint kedvelt idősebb fiamnak, Imrének át fogom adni, akinek az egészet felajánlottam folyó év áprilisában, azon épület visszatartásával, amelynek megszerzéséért beavatkozásra akkor nem szántam rá magam, és elhatároztam, hogy valamely idegennek elzálogosítom, és úgy fogom megtartani romos házamat, és legalább örökségként a család számára megőrizni, ezért kedvelt vömtől, Varga István úrtól így 25000 ft-ot a megszerzésre föl is véve, köteleztem magam, hogy neki ezen szerzeményt, e jelentős összegért különleges zálogba adom. Aggodalmam, a közelítő felbecslés és tekintetes Révay úrnak a megkötött szerződés alapján hatalmas összegre felmerülő igénye miatt naponta nőtt, az épületek ára, miként az összegzett felbecslés 34.814 forintban rögzítette - és mivel tekintetes Révay úr a hibák kijavítása címén még több ezres összeget követel -, teljesen megadhatatlan volna most, hacsak említett idősebb fiam, Imre, éppen nem segített volna meg teljességgel, amennyiben: ő nevünk megtartásának ugyanazon szellemétől vezéreltetve, mint én, bemutatott nekem egy folyó év ... hó ... napján írott nyilatkozatot, amelyben magát nemcsak ezen jószág vásárlójának ajánlotta fel, hanem, egyszersmind olyan feltételeket tett hozzá, amelyek örök tanúbizonyságot tesznek azon őszinte igyekezetéről, amellyel erejének teljes megfeszítésével nevünk díszének megőrzésére törekedve, súlyos gondjaimtól megszabadított. Nem tudtam ezt a javaslatot az atyai lélek gyengéd érzései nélkül olvasni, és igazságtalan lennék ily ajánlatot tévő idősebb fiam iránt, ha ebben a helyzetben, a fentnevezett jószágot egy idegennek, bizonyos összeg lefizetése ellenében elzálogosítani kész volnék, és kérésének nem adnék helyt, különösképpen oly feltételek felajánlásával, amelyekkel egyszerre gondjaim jelentősen csökkennének, házamról - a terhek alóli könnyű és gyors megszabadulás révén - gondoskodhatnék, és kedvelt János fiamról a jövőre nézve, helyzetem lehetősége szerint gondoskodnék, lizért említett kedves fiam, Imre kérésének kegyes atyai lélekkel engedvén, elhatároztam, hogy ezen jószágot, amint a fentebb említett Révay Dénes úrtól ténylegesen kezemhez kapom, kedvelt Imre fiamnak és feleségének, igen kedves menyemnek, Kesselőkői Majthényi Anna nemes úrnőnek örökjogon felvallom és átadom. 331