Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

létszám összességében kedvezően alakult: a 33,5-es országos átlagnál mindössze két iskolában (acélgyári és a forgácstelepi) rosszabb a helyzet, a 37,7 fős megyei átlag /254/ felett pedig csak a forgácsbányatelepi iskola áll. Annak ellenére, hogy a felszabadulás és az államosítás közötti időszakban Salgótarjánban nem épült új iskola, a tanulók száma viszont számottevően növekedett, nagy erőfeszítések árán ugyan, de mégis sikerült csökkenteni az egy tanteremre jutó tanulók számát. Az 1948/49-es tanévben — az 53,3 %-os országos átlagnál /255/ -- mindössze az acélgyári és a Bartók Béla úti Általános Iskola mutatója rosszabb. Igen jelentős előrelépés történt az államosítást követő tanévben a tanulók kimaradását, lemorzsolódását illetően is. Amíg az 1945-1948 közötti tanévekben 5-8 Vos volt a lemorzsolódási arány, addig az 1948/49-es tanévben mindössze 17tanuló maradt ki a város iskoláiból, ami az össztanulólétszám 0,5 %-ának felel meg. Ez az arány lényegesen jobb, mind az 5,1 %-os megyei /256/, mind pedig az 5,4 H-os országos átlagnál is. Fellendült az úttörőmozgalom is s hatására — a korábbi időszakhoz képest — számottevően megnőtt az úttörők száma, százalékos aránya. Az úttörőcsapat, a diákönkormányzat léte, s mind tartalmasabbá váló tevékenységük a nevelés egyre hathatósabb gyakorlati eszközévé váltak. Az új iskolarendszer létrehozása és az államosítás következtében a továbbtanulás lehetőségei is megváltoztak. Több intézkedés történt az esélyegyenlőség, a társadalmi mobilitás elősegítésére. A tanulásban a szociális problémák megoldása sem jelentett leküzdhetetlen akadályt. Ennek felismertetése fontos közoktatáspolitikai, sőt politikai kérdéssé vált. Az új tanévben több rendelet látott napvilágot a munkás származású tanulók szociális és tanulmányi megsegítésére. A nagyipari centrumokban — így Salgótarjánban is — speciális általános iskolai 5. osztályokat létesítettek. /257/ Ezeknek az osztályoknak a tanulóiról a VKM gondoskodott. A tanulók speciális óra- és tantervek szerint tanultak, ami lehetővé tette, hogy a 6. osztálytól együtt folytathassák tanulmányaikat a többi tanulóval. Az általános iskola 8. osztályába járó 30 nagyüzemi munkás gyermeke számára pedig különleges tanulószobai és szociális ellátást, felkészítést biztosítottak. /258/ A tehetséges munkás származású gyermekek továbbtanulását — a VKM által lebontott országos és megyei beiskolázási keret terhére Salgótarjánban az Általános Gimnáziumban és a Közgazdasági Gimnáziumban biztosították.