Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

érdekelt iskolai önkormányzatok (egyházak, társulatok, községek) szervezeti keretében már nem lehetséges: "

nemcsak azért, mert a szükséges anyagiakat képtelenek biztosítani — hangsúlyozta a törvény indoklása —, hanem azért is, mert a korszerű nevelésügy gazdasági és világnézeti vonatkozásai nem választhatók el az állami élet hasonló megnyilvánulásaitól

." /241/ Az államosítási törvény végrehajtását Salgótarjánban több helyi sajátosság is jellemezte. A Magyar Állami Szénbányák Rt. általános, illetve népiskoláinak államosítására — az 1820/1947. M.E. sz. rendelet alapján — elvileg 1947. februárjában került sor. A levéltári dokumentumok szerint a valóságban azonban csak annyi történt ebből, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium "

a szénbányák tulajdonában lévő általános és népiskolák tanítóit ... 1947. szeptember 30-án állami népiskolai rendes tanítókká kinevezte

." Salgótarjánban ez a mindössze személyi feltételekre kiható intézkedés 20 tanítót érintett. /242/ A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű által fenntartott vállalati magán általánosés népiskolák államosítása a bányatársulati iskolákénál is több bonyodalmat okozott. Ez főként a vállalat államosításának, illetve központi irányításának problematikájával függött össze. A 11.100/1947. sz. kormányrendelet szerint a nehézipari vállalatok által fenntartott általános iskolák államosításának 1947 szeptemberében kellett volna megtörténnie. Az állami tulajdonba vétel bonyolultságát mutatja, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium csak az államosítási törvény megjelenése után, 1948. július 27-én kötött megállapodást a Nehézipari Központ kezelésében álló általános iskolák államosításáról. A szerződés értelmében az állam visszamenőleges hatállyal, 1947. április l-jétől állami státuszba nevezte ki és sorolta be azokat a tanítókat és hitoktatókat, akik a Nehézipari Központ (NIK) kezelésében lévő iskolákban 1947. szeptember 25-én alkalmazásban álltak. A megállapodásban azt is kikötötték, hogy a tanítók "

államtól kapott illetményeit a NIK a jelenleg általuk élvezett magasabb illetményre köteles kiegészíteni

." "

A természetbeni lakás, fűtés, világítás, szénjuttatás és az ún. 'vételezés

' tekintetében pedig ... egy elbírálás alá esnek az azonos kollektív kategóriába sorolt más alkalma zottakkal

." Az iskolák világítását szintén a NIK biztosította, "

az iskolák fűtéséről pedig a szén üzemárának és a fuvarnak megtérítése ellenében /ugyancsak a vállalat/ gondoskodik

." A VKM új nevelők alkalmazása esetén a NIK vezetőségének "

előterjesztési jogot" adott azzal a kikötéssel, hogy "új_