Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

Az általános iskolák megalakítása céljából összehívott, 1946. augusztus 19-én tartott városi igazgatói értekezlet jegyzőkönyve szerint Salgótarján tanerő-ellátottságát az alábbiak jellemezték: /222/ Az iskola neve: szükséges meglévő hiányzó felesleges tanerők száma 1. I. körzeti iskola 4 3 1 2. II. körzeti fiúiskola 5 8 3 3. II. körzeti leányiskola 5 9 4 4. III. körzeti vegyes iskola 10 10 5. Acélgyári iskola és fiókiskolái Nincs adat! 6. Bányatársulati iskolák Nincs adat! 7. Polgári iskola /223/ 11 21 10 8. Állami gimnázium /224/ 14 18 4 Összesen: 49 70 1 21 Vagyis a városban a tanerő-felesleg, semmint a tanerőhiány volt ekkor a fő jellemző. Az igazgatók /225/ úgy döntöttek — ellentétben a VKM által kiadott utasítással —, hogy a pillanatnyilag feleslegesnek tűnő pedagógusokat is alkalmazzák, hogy a későbbiekben a szakrendszerű oktatásra való teljes átállás ne okozzon nehézséget. Az általános iskolává szerveződés feltételei mások voltak a társulati, mint az állami iskolákban. A feltételrendszer tekintetében az acélgyári társulati iskolában — a város többi iskolájától eltérően — már az 1945/46-os tanévben beindították az általános iskola I. és V. osztályát. /226/ Az 1946/47-es tanév kezdetén pedig az egész iskolát átszervezték, s már az új tanterv szerint működött. A szakrendszerű tanítást a felső tagozaton "

teljes mértékben keresztül tudjuk vinni, egyes tanerőket, kik valamilyen tárgyból különleges rátermettséggel rendelkeznek, majdnem sikerült erre a tárgyra specializálnunk

." /227/ Az állami népiskolák és a társulati iskolák feltételrendszere között meglévő különbségek az általános iskolává szerveződés előrehaladtával tovább fokozódtak. Emiatt az iskoláztatásban városon belül is feszültségek keletkeztek, amelyek feloldására a helyi hatóságok nem voltak képesek.