Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

evangélikus hitközösség is, amelyek ugyancsak iskolafenntartókká léptek elő. A helyi vállalatok szintén elkezdték kiépíteni az ún. társulati iskolákat. E folyamatok a századfordulóra azt eredményezték, hogy Salgótarjánban 50 %ra csökkent a felekezeti fenntartású iskolák aránya. Az országos átlag az 1889/1900-as tanévben 79,86 h, a megyei 88,56 \ volt. /14/ Ez az előrelépés lehetőségét teremtette meg. Az iskolafenntartók szerepe, arányának alakulása azért is fontos, mert ők határozták meg az iskolahálózat fejlesztésének ütemét. Természetesen döntésüket olyan tények, mint a tankötelesek folyamatosan növekvő aránya is befolyásolta. Időnként azonban ezek sem bizonyultak elég nyomós érvnek az iskolák számának szaporításához. Ennek folytán városunk iskolahálózatának bővítése csak kisebb-nagyobb fáziskéséssel tudja követni az igényeket. Már az induláskor, korszakunk kezdetén érzékelhető volt e probléma. A népiskolai törvény életbe lépésekor Salgótarjánban egy valószínűleg 1836-ban újonnan épített egytantermes, egytanítós, Gazdy László által vezetett rossz állapotú katolikus iskola működött, amely képtelen volt befogadni a nagy számban betelepülő munkások gyermekeit. /15/ Egy 1869-ben itt letelepedett bányász gyermeke így emlékezett erre az átmeneti időszakra: "

Nekünk, gyermekeknek azért is tetszett az új hely, mert nem kellett iskolába járni, nem lévén még iskola ... egy vájár keze alá kerültünk, tőle tanultuk a betűvetést

." /16/ így 1870-re elodázhatatlanná vált a katolikus iskola egy tanteremmel való bővítése. A tanulólétszám növekedése miatt 1893-ban már a harmadik tanteremre is szükség volt, s így az iskolaszék egy helyiséget kénytelen volt bérelni. Miután a katolikus egyház vezetői is belátták a helyzet tarthatatlanságát, a hívektől is ösztönözve ~ igen jelentős kölcsönnel — felépítettek, s 1895. szeptember l-jén át is adtak egy négytantermes iskolát. /17/ Néhány év múlva azonban már ez is szűkösnek bizonyult. 1906-ban a katolikus iskolaszék kísérletet tett az 5. tanterem felállítására is. Mivel a község képviselőtestülete elzárkózott ennek támogatásától, a katolikus iskola sorsa megpecsételődött. Ennél is rosszabb anyagi helyzetben volt az evangélikus hitfelekezet, amelynek tankötelesei többnyire a társulati iskolákba jártak. Csak 1900-ban — az acélgyár segítségével — tudtak felépíteni és beindítani egy egytantermes, egytanítós iskolát. /18/ Fenntartása viszont igen súlyos gondokat okozott az egyházközségnek.