Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Diósi József: SALGÓTARJÁN NÉPOKTATÁSÜGYE 1868 ÉS 1948 KÖZÖTT

Kutatásaimat nagymértékben nehezítette, hogy a dualizmus idejére és a Horthy-korszakra vonatkozó megyei levéltári forrásanyag igen jelentős része elpusztult. Pl. a Megyei Tanfelügyelőségi iratokból 0,5 fmnyi maradt csak meg. De a többféle iskolafenntartó iratanyaga is más és más helyen lelhető fel. Ezért a helyi levéltár népoktatásra vonatkozó forrásanyagait kiegészítettem más hivatali szervezetek adataival. Szükségesnek tartottam az Országos Levéltár, valamint az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága Archívuma, s a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága Művelődéstörténeti Adattára dokumentumainak felhasználását is. Támaszkodtam a hivatalos statisztikai kiadványokra és a könyvészeti anyagokra is, továbbá részben kontrollanyagként, részben pedig az elsődleges források pótlására feldolgoztam és beépítettem a megyei és a helyi sajtó anyagát is. A további kutatómunka során nélkülözhetetlennek tartom az elemi népiskolák nevelő-oktató munkájának alaposabb tanulmányozását, s a levéltári forrásbázisnak az egyházi eredetű forrásokkal való kiegészítését. I. SALGÓTARJÁN FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY JELLEMZŐJE Salgótarján elemi népoktatásának alakulását döntő mértékben meghatározta a kiegyezés utáni meginduló sokoldalú fejlődés, amely az ipari termelés mértékében, a népesedési és települési viszonyokban, valamint a lakosság életmódjában végbement változások ütemével és arányaival bizonyítható leginkább. Városunkat a szén emelte ki az ismeretlenségből és tette hazánk jelentős ipari központjává. Az "

egyszerű, igénytelen, eldugott kis palócfalucska" jövőjét — melyet a

#

19. század közepén is "

kenyeretlen Tarjánnak" neveztek /l/ — az az igazgatósági határozat döntötte el, amely a — bányaüzlet központjául a szénmedence közepén, jó összekötetést biztosító országút mellett fekvő községet jelölte ki. 121 Ezt követően sorra alakultak a bányavállalatok (legjelentősebb az 1868-ban alapított Kőszénbánya Rt.), s a község hamarosan a szénmedence centrumává vált. Jelentőségét fokozta a fővárossal 1867-ban kiépült vasúti összeköttetés. A szénbányászat lehetővé tette a gyáripar rohamos fejlődését is. 1867-ben