Egyesületek, iskolák, nemzetiségiek Nógrád vármegyében a 18–20. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 17. (Salgótarján, 1990.)

Brunda Gusztáv: MŰVELŐDÉSI TARTALMÚ EGYESÜLETEK A DUALIZMUSKORI NÓGRÁDBAN 1867-1918 (Művelődéstörténeti áttekintés)

Az 1989. évi II. törvény egyértelműbbé és leegyszerűsítetté tette az egyesületalakítás útját, /3/ s ez nyilvánvalóan nem maradhat hatástalan. Vagy másról is szó lenne? Talán éppen a személyes szabadságjogok kiteljesedése mutatta meg az alulfejlett, darabos intézményesültséget? Mindezeken túl az egyesületek közelebbi vizsgálatának vannak szaktudományos természetű motivációi is. A bevezető sorokban említett történészi érdeklődést követően konkrét kérdések megválaszolását, finomítását is várjuk az ún. kemény társadalomtudományoktól, az egyesületek kutatásától, s egy bizonyos dimenzióban — a mindennapi lét szférájában —, a történeti tudás kiteljesítését. A mindennapi élethez kapcsolódó társadalmi cselekvések tehetik élettelivé a politikai és gazdaságtörténeti leírásokat, tehát a nagyszerkezetek és működésük láttatásán túl a mikrotársadalom reakcióit, "

történelmet alakító" esélyeit. Amit már tudunk az egyesületekről, abból látható, hogy alaposabb tanulmányozásuk megvilágíthatja a különböző rétegek érdek- és értékorientációit, cselekvőképességeit és cselekvőkészségeit. Vagyis a politikai és a hatalmi struktúrák konkrét működésének egy lényeges természete rajzolódhat ki előttünk, mintegy más nézőpontot szolgáltatva a globálisan már vizsgált és értelmezett eseményekhez. Nem kevesebbről van itt szó, mint az állam és a társadalom viszonyáról. Az egyesületek — mégha nem teljesen szabad egyesülési jog alapján szerveződnek is — a társadalmat képviselik a mindenkori államhatalmi pozícióba került politikai hatalommal szemben, illetve mellett. Az egyesületek élete tehát jóval önmagukon túlmutató információkat szolgáltat egy adott kor társadalmáról. Emellett ne becsüljük le azt a tapasztalathalmazt sem, amit az egyesületi jelenség a közművelődésben dolgozók számára hozadékként jelenthet. Elsősorban a művelődéstörténeti, művelődésszervezői tapasztalatokra gondolok. Az egyesületek a magyarországi közművelődés első tömeges intézményei, vagy amiként Hajdú Géza találóan írta "

mai közművelődésünk bölcsői"

. A/ A dualizmus idején az iskolán kívül ugyanis a művelődési tartalmak terjesztésének egyetlen igazán széles körű színterei az egyesületek valtak. Balassagyarmaton például az első képzőművészeti tárlatot 1905-ben ők rendezték, hiszen a városnak színháza, vagy más (az iskolát leszámítva), művelődési tartalmat közvetítő intézménye nem volt. Mint vármegye székhelyen ugyan gyakran fel-feltűntek vándor színtársulatok, de ezek színvonala nem, vagy alig haladta meg a helyi műkedvelőkét. /5/ Ilyen "

kulturális

" mezőben méltán értékelődnek fel az akkor már több évtizedes múlttal is rendelkező egyesületek, a maguk könyvtáraival, emberközpontú,