Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 1. N. Kiss István: Konfliktusok a kuruc hadseregben (1703–1711)

e., A haderő felső vezetése természetesen a mágnások és a gazdag birtokos nemesek kezében maradt, de ezek nem számítottak önkéntes kurucnak és vagyonuk után megfelelően adóztak is. így pl. Orosz Pál generális, szatmári földbirtokos is fizette adóját a kuruc kormányzatnak. f., Mint a fentiekből következik, a nemesség zöme legénységként szolgált a jobbágy származású tisztek parancsnoksága alatt. Ez a körülmény jelentette a fennálló feudális társadalom egyik legvaskosabb ellentmondását. Tehát a Rákóczi vezette szabadságharcot az első pillanattól kezdve jellemezték az osztály-konfliktusok, a feudális társadalom osztályellentétei. A döntő többségében jobbágyokból és nincstelen kisnemesekből álló kuruc sereg megjelenése a birtokos nemességet menekülésre késztette.. 1703-ban, a tiszai átkelésnél állapította meg Rákóczi: "Ez a hirtelen és lelkes parasztfelkelés megrémítette a nemességet"^ A Szepes, Sáros, Abaúj, Gömör és Zemplén megyei nemesség Lőcsére menekült, s 1703. november 11-i kapitulációs levelében azt követelte Rákóczitól, hogy kapja vissza katonának állt jobbágyait, s "a kuruc vitézlő rendnek, ne lehessen beleszólása a megyei ügyekbe s ne léphessen fel erőszakosan a nemesség ellen"! Ez a követelés világosan jelzi, az érintett megyék nemessége mennyire antifeudális erőt látott a kurucokban. Rákóczi, akinek létérdeke volt az osztályellentétek lángralobbanásának meggátolása, egy katonai beadványra válaszolva 1704. február 17-én leszögezte: "Nem azért fogtunk fegyvert, hogy a nemesség jogait és szabadságát csökkentsük, de kijelentjük, hogy a katonai szolgálatot teljesítő jobbágyok nem adhatnak robotot"\ Ez élesen mutatja, miként oldotta meg Rákóczi a feudális rendnek a hadsereg körüli konfliktusát: elvileg védelmezte a földesurak jogait, de gyakorlatilag felszabadította az önként kurucnak állt jobbágyokat a robottehertőUO A nemzeti érdekből elnyomott osztályelentét azonban minduntalan felszínre tört. Jó példa erre a munkácsi udvarbíró panasza 1706. február 3-ról, aki egy, a várban garázdálkodó palotást mégcsapatott, s börtönbe záratott, mire Munkácsi János kuruckapitány az egész ezredet ellene lázította és a kurucok az udvarbíró négy tiszttartóját elűzték vagy agyonverték.

1

! Bizonyos nosztalgiával emlékezik a panaszttevő udvarbíró az előző évekbeli "német időre", amikor a német parancsnok hasonló esetben őt támogatta. A kuruc önkéntes már nem jobbágy, hanem katona, akit ha megvesszőztet az udvarbíró, fellázad egy egész ezred! Persze a paraszt-nemesúr ellentétre a másik oldalról is akad példánk. Perényi Miklós brigád-generális arra kért engedélyt Bercsényi gróf főparancsnoktól, hogy azok a nemes önkéntes katonák, akik ezredeiben szolgálnak, megkülönböztetésül szines kendőt viselhessenek.12 Bercsényi válaszát nem ismerjük, de Perényi kérelme egyértelműen jelzi, hogy a paraszti és nemesi önkéntesek minden megkülönböztetés nélkül szolgáltak a kurucoknál.

13 Hadseregének látensen antifeudális beállítottságára alkalomadtán maga Rákóczi is, mint politikai tényezőre hivatkozott. így pl. az 1710. március 8-án kelt kényszer-vagyonadó rendeletet, amely elsősorban a birtokos nemességet sújtotta, "mint a csapatok által javasolt tervet" tüntette fel 14 s e szerint a vonakodókat hazaárulónak tekintik. A csalókról pedig úgy nyi9. RÁKÓCZI Ferenc: Vallomások, Emlékiratok. Budapest, 1979. 241. p. 10. VÁRKONYÍ Ágnes: Társadalmi fejlődés, és az állami önállóság. Századok, 1976. 1040. p. - Kuruc vitézek folyamodványai 1703-1711. Ed. ESZE Tamás. Budapest, 1955- 133. p. - SIPOS Ferenc: A Rákóczi szabadságharc előkészítése. Hadt. Közi. 1981.43-72. p. 11. BÁNKÚTI Imre: Rákóczi hadserege, 1703-1711. Budapest, 1976.110-111. p. 12. Perényi tábornok levele. OL G 28., V/2/c. 13. István N. KISS: Die soziale Struktur der Kuruzzenarmee 1703-1711. In: Festschrift O. Pickl. Eds. H. EBENER - W. HÖFLECHNER - H. J. MEZLER ANDELBERG - P. W. ROTH - H. WIESFLECKER Graz, 1987. 296. p. 14. BÁNKÚTI: Rákóczi... 1976. (11. jegyzet) 361-365. p. < 83