Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 1. N. Kiss István: Konfliktusok a kuruc hadseregben (1703–1711)

tán jobbágy-nyomorúságotokat elhagytátok és hozzászoktatok a fegyverviseléshez - most, fegyverletétel esetén - éppen azon uraitok elnyomása alá kerülnétek vissza, akik ellen karddal a kézben oly hosszú ideig küzdöttetek, és újból ki lennétek szolgáltatva zaklatásaiknak, büntető vesszeiknek, s a végrehajtás okozta szenvedéseknek, jóllehet régen megszoktátok már azokkal fegyvereiteket összemérni."*

9 Rákóczi, ha nem is akarta e szavaival fellázítani a kurucságot, világosan utalt parasztpolitikája lényegére: az önkéntes kurucok időleges szabadparaszti állapotára, a földesúri függésből történő kiválására és a szabadságharc lezárulásával Őket újra fenyegető jobbágyi állapotra!' Bár ez a felhívás nem váltott ki robbanást a fáradt kuruc seregben, erősen hatott a béketárgyalást folytató Károlyi Sándorra és körére. A vitézlő rendnek az önkéntesek szabadságának kérdését a szatmári békében is tisztázni kellett. Károlyi kezdeményezésére a Pálfrytól vezetett királyi bizottság 1711. április 27-én a következő szöveget iktatta a békeszerződésbe: "Azok a fegyveresek, akik hivatalra (tiszti rang) méltónak bizonyultak, ne kényszeríttesenek jobbágya lenni, hanem szabadíttassanak meg a rendek és földesurak függéséből." Mint a szövegből kitűnik, itt csak a jobbágyszármazású tisztek felszabadításáról intézkedtek. A következő napon, azaz április 28-án átfogalmazták a jelzett szöveget. "Mindazok, akik nem nemesi származásúak, de valamilyen okból elismerték, hogy libertinusok, a jövőben is azok maradjanak, természetesen a földesúri jogok sérelme nélkül." Ez a meghatározás már sokkal általánosabb és nem lehet úgy értékelni mintha kizárólag a tisztek védelmét szolgálná. Végül még egy nappal később, április 29-én Károlyi felvétette a békeszerződés szövegébe a katonaparasztok, a jászok, kunok és hajdúk kiváltságait is.30 Károlyi megértette a királyi biztosokkal, hogy állást kell foglalniuk Rákóczi parasztpolitikájával kapcsolatosan és nem szabad utat engedniük a rövidlátó földesúri reakciónak. így az április 27-29-i tárgyalásokon sorra mentesítették a jobbágyi helyzettől előbb a kuruc paraszttiszteket, a libertinusokat, majd a hajdú-típusú katonaparasztokat. Végül kimondták a békeszerződésben, hogy a jobbágykatonák általános amnesztiáját nemcsak az államhatalomnak, de a földesuraknak is be kell tartaniuk: "a parasztokat a kuruc mozgalomban való részvételükért nem büntethetik meg földesuraik, hacsak nem akarják javaikat elveszíteni. "31 1711, június 15-én, amidőn a szatmári békességet követően a kurucok Munkács várát feladták, az egyességben kikötötték, hogy mind a tisztek, mind a legénység Jelszabadíttatnak minden földesúri kötöttségből."** S Pálffy ezt az átadási feltételt - mint a gyakorlatnak megfelelőt - elfogadta. Pálffy és Károlyi, mint a szatmári béke megalkotói igyekeztek minden szempontból tekintettel lenni Rákóczi parasztpolitikájára, s megkísérelték, hogy mindent megmentsenek, amit csak lehetett a kuruckori önkéntes parasztok kiváltságaiból. Később a szatmári békét az országgyűlés egészében törvényerőre emelte, bár egyes részletek hiányoznak az 1715. évi decretum szövegéből. A kuruc jobbágykatonák különleges helyzetére vonatkozó megegyezést azonban - az országos béke érdekében - mindenütt betartották. Azt, hogy mit értettek a kurucoknak, a katonáskodó jobbágyoknak a földesúri hatalomból történő felszabadításán, a békét előkészítő Károlyi 1711. április 12-i telepítő-, és kiváltságlevelében határozta meg: egy héttel Rákóczi Kukizo-i kiálltványa és három héttel a szatmári béke előtt! A telepítőlevelet Károlyi Sándor, mint "Rákóczi fejedelem szenátora, a Tiszán és Erdélyen túli országrész generálisa és főparancsnoka, valamint Szatmár megye örökös főispánja" adta ki. 29. PULAY János: Szathmári békesség. Gróf Károlyi Sándor önéletírása. II. rész. Pest, 1865. 383-384. p. 30. Károlyi szövegére és értelmezésére nézve lásd HECKENAST Gusztáv: A jobbágykatonaságra vonatkozó végzés a szatmári békeokmányban. In: A Rákóczi szabadságharc vitás kérdései. Vaja-Nyíregyháza, 1976. 6568. p. 31. ACSÁDY Ignác: Magyarország története I. Lipót és I. József korában. Budapest, 1898.677. p. 32. PULAY J.: Szathmári békesség... 1865. 485-587. p. 87