Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 1. N. Kiss István: Konfliktusok a kuruc hadseregben (1703–1711)
dica-adózásban; mindez alapvető konfliktushoz vezetett a kuruc mozgalomban. Ennek kirobbanásakor (1707-ben) Bercsényi és Károlyi Sándor karddal támadtak az országgyűlés sátrában a "békepárti" nemesi ellenzékre. A kuruc hadsereg túlnyomó többsége - 1703-1707-ben kb. 70-75 %-a, később csak 4045 %-a - önkéntesekből állt (miles, miles spontaneus). Ezek földesúri alattvaló jobbágyok voltak, akik a zászló alá állás után, teljesen és azonnal felszabadultak, mind a földesúri, mind az állami adózás alól! Az önkéntesek tehát ténylegesen szabad katona-parasztokká lettek a seregben. Rákóczi 1708-ban, a háború utánra Ígéretet tett önkéntes kurucainak a személyes hajdú-szabadság örökös biztosítására is. E szociális katonai réteg túlnyomó többsége KeletMagyarország megyéiből jött, ahol már évek óta minden második jobbágy kurucként szolgált. A hadsereg másik része, a személyes szolgálat helyett kiállított, s jórészt magyar zsoldosokból állott. Az idegen zsoldosok száma csak 2-3 ezer fő körül mozgott. Az 1707 után újonnan behívott kuruc-újoncok is önkéntesnek minősültek, s az 1707 előttiekkel azonos kiváltságokat élveztek. A kuruc hadsereg ütőerejét egyértelműen az önkéntesek tömege adta; számuk apadásával a sereg ütőereje is csokiként .6 A jobbágykatonák földhöz kötődésének jeleként lehet értékelnünk a kuruc seregben eluralkodott, de jórészt csak időlegesnek tekinthető fluktuációt, ami azonban a politikai-katonai vezetés számára ismételten krizis helyzeteket, konfliktusokat teremtett. A kuruc hadsereg szervezettsége, mozgékonysága és utánpótlási rendszere mellett figyelmet kell fordítani a haderő "de jure", illetve "de facto" létszámkülönbségére. A probléma számszerűségét tükröző statisztikai adatok értelmezésénél külön jelentőséget kell tulajdonítanunk Rákóczi parasztpolitikájának, amely az önkéntesek tömegét adó jobbágyok vágyaival és követeléseivel, illetve azok részbeni érvényesítésével foglalkozott. A téma vizsgálatának egyik előfeltétele a birtokos nemesség szabadságharcban betöltött szerepének, illetve számszerű részvételének, arányának a megismerése. Erre választ az említett 1707. évi decalis conscriptiok7 adnak, melyek egyben katonai kimutatások is, és nemcsak a hadrakötelezett nemesek családi és vagyoni viszonylatait közlik. a., A Rákóczi-állam központi területén - 24 vármegyében - kb. 12-15 ezer nemes család élt, a népesség mintegy 6-7 %-a. Túlnyomó többségük egytelkesekből, armalistakból és bérlőkből állt.8 A nemesi vagyon (telekállomány) zöme pár száz mágnás és néhány ezer birtokos nemes kezében összpontosult, b., A kuruc kormány, mint már említettük, keményen megadóztatta a nemességet, s megkövetelte tőlük a nemesi hadkötelezettséget. Ez évente 8-9 ezer zsoldos kiállítását, fegyverzetét és zsoldját jelentette; mintegy 0,5 millió forint értékben, c, Ugyanakkor a személyesen szolgálók, az ún. nemes önkéntesek száma csak 1200-1500 között mozgott. A katonáskodó nemesek természetesen semmiféle adót sem fizettek. Átlagosan minden tizedik nemescsaládból szolgált csak önkéntes a kuruc seregben. d., Az önkéntes kurucoknak azonban csak 15 %-a volt tiszt, többségük közkatonaként szolgált. A felkelés ügyét egyidejűleg összesen csak 200-250 nemesi rendű kuruc tiszt szolgálta. 6. N. KISS István: A kuruc hadsereg társadalmi-gazdasági bázisa, 1703-1711. Hadtörténeti Közlemények 31. évf. (1984) 4. sz. 687-705. p. 7. A dicalis conscriptio forrásanyaga az OL különböző állagaiban, szétszórtan található; így pl. G 28., G 37., Urbaria et Conscriptiones E 158., a Károlyi es. lt.; a régi megyei levéltárak Magyarországon illetve Szlovákiában, mint pl. Nógrád, Komárom, Esztergom, Pest, Szatmár, Szabolcs, Bereg, Gömör, Abaúj és Szepes vármegyékben. 8. Az egytelkes nemeseknek csak egy egész jobbágytelek nagyságú birtoka volt, az armalista nemesi levéllel rendelkezett ugyan, de királyi földadománnyal már nem, míg a bérlő olyan személyében szabad Hbertinus, aki már bérelt, paraszti eredetű földön gazdálkodik. 82
