Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 6. Szántay Antal: „Alattvalókkal szembeni bánásmód” a II. József-kori kerületi igazgatás rendszerében

alattvalókat ne terheljék jogtalan követelések, másrészt viszont maradéktalanul teljesítsék a felsőbb rendelkezésekben és az urbáriumokban rájuk szabott szolgáltatásokat. III. A jozefinista kormányzat tehát igen érzékenyen és határozottan reagál az ilyen jellegű éhínség, földesúri hatalmaskodások, uradalmi és megyei hivatalnokok visszaélései, jobbágyi szolgáltatások megtagadása körül kialakuló - társadalmi konfliktusokra. A kerületi közigazgatás megszervezésével a jozefinista kormányzat egy, a partikuláris érdekeket kikapcsoló, központilag irányítható, gyorsan és hatékonyan működő igazgatási apparátust kívánt létrehozni. Lehetővé vált és fontos ügyekben sor is került rá, hogy az uralkodó az akadékoskodó és lassan működő dikasztériumokat kikapcsolva közvetlenül a helyszínen tartózkodó kerületi biztossal tartson kapcsolatot. Az új igazgatási szervezet mellett a katonaság is segítette a központi kormányzatot a helyi konfliktusok felszámolásában, kezelésében. A városi helyőrségek felvilágosításokat adnak a jozefinista rendeletekről, figyelik a közhangulatot. Ennek hatására alakul ki a falvakban az a meggyőződés, hogy a császári katonaság a nép barátja.39 Az ismeretetett esetekben, különösen az Arad megyei esetben mutatkozott érzékenység azonban nem csupán az "alattvalókkal szembeni bánásmóddal" kapcsolatban kialakított, felvilágosult alapelvekkel magyarázható, hanem sokkal inkább azzal, hogy ez több szempontból is politikai jelentőségre tett szert. A Hória-Closca-felkelés utórezgései joggal nyugtalanították az uralkodót. A lappangó indulatok, amellett, hogy a felvilágosult abszolűtlizmus számára oly fontos jobbágyvédő politika kudarcát jelezték, a kormányzat biztonságát is veszélyeztették. A bejelentett visszaélések, hatalmaskodások kitűnő alkalmat adtak arra is, hogy a központi kormányzat a frissen létrehozott közigazgatási intézmény, a kerületi biztosság segítségével megbontsa a megyei társadalom zárt világát és politikai céljainak megfelelően átrendezze azt. A több megyét összefogó kerületi biztosság erre annál is alkalmasabb eszköznek bizonyult, mivel a kerületi biztosnak lehetőséget adott, hogy több megye hivatalnokai közül válogassa ki képzettebb és közreműködésre is hajlandó munkatársait. Láttuk, az Arad megyei vizsgálatot Teleki a bihari alispánra, Beliczayra bízta, a megye új hivatalnokait pedig ugyancsak más megyékből toborozta. A véletlenül feltárt panaszok okai között első helyen igazgatási problémát látva tehát a központi kormányzat a megyét vette célba és anélkül, hogy erre a panaszok alapján közvetlen oka lett volna, II. József azokat az Arad megyei alispán elmozdítására használta fel, előrevetítve ezzel az alispáni kinevezések elrendelését.

40 Hogy valójában az eset kapcsán elsősorban ez mozgatja II. Józsefet, azt mutatja, hogy az alispán gyors leváltását követően a panaszok tényleges orvoslása évekig húzódik. Az alispán leváltásával kapcsolatban ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy a Kancellária először határozott állásfoglalással, majd a számára meghagyott titkári funkció óvatos kihasználásával kísérletet tesz a döntés megváltoztatására. Arra a kérdésre, hogy a társadalmi konfliktus politikai célokra való felhasználása, miközben a panaszok tényleges orvoslása hosszú időre elhúzódik vagy egyáltalán nem történik meg, mennyiben tekinthető tipikusnak a jozefinista kormányzat rövid időszakában, egy eset alapján hiba lenne általános érvényű választ adni. Annak, hogy a vizsgálatok a 39. BERLÁSZ J.: Az 1784-i erdélyi parasztfelkelés és II. József jobbágypolitikája. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon. Szerk.: SPIRA Gy. Budapest, 1952.418. p. 40. n. József 1785. novemberében adott utasítást a Kancelláriának arról, hogy az első alispánokat nem választhatja a megye nemessége, hanem ő nevezi ki őket. HOCK, C. Frh. v. - BIEDERMANN, H. I.: i.m. 182. p. 77