Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

I. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK, ERŐSZAK, BŰNBAKMECHANIZMUS A 16-18. SZÁZADBAN - 2. Tóth István György: A törvényes és törvénytelen szerelem konfliktusai a 18. századi magyar falvakban

sokszor gyerekeiket is egyedül nevelő asszonyok nem tudták, él-e egyáltalán férjük, várják-e vissza, vagy újból megházasodhatnak. Már 24 éve távol volt a csetneki Petruska Ilona katonáskodó férje, s az asszony hiába nyomoztatott utána, "hírit se hallotta". "Szegény árva lévén, örömest férhez mentem volna" - vallotta be Ilona, amikor 1784-ben felelősségre vonták, mert "Afílkó Mártontűi az reménység alatt, hogy engemet el fog venni", teherbe esett. Tantülo Dorottya házasságtörést nem, csak paráznaságot követett el Jancsi juhásszal, szögezte le Gömör vármegye törvényszéke 1777-ben, mivel húsz éve nem látta férjét, akit a falu katonának adott.

6 Akár a szolgálókról, akár a bekvártélyozott katonákról volt szó, a leendő szerelmi partnerek egy fedél alatt éltek. Hozzászámíthatjuk ehhez még a nagyszámú vérfertőzést is. A 18. századi jog és közfelfogás nemcsak a ténylegesen vérrokonságban állók, de a szellemi rokonok egyesülését is egyformán büntette: aki sógorával vagy éppen keresztlányával esett meg, ugyanúgy bűnhődött, mintha édestestvérével vagy tulajdon lányával közösködött volna. Az egy fedél alatt élő partnerek nagy száma nemcsak azzal magyarázható, hogy ily módon nem kellett különböző ürügyekkel, udvarlással megközelíteni a megkívánt lányt, vagy asszonyt, hiszen együtt laktak, hanem ebben tükröződik az az állandó kontroll is, amit a falu lakosai fölött gyakorolt. A falu szigorúan számon tartotta, ha valaki idegen portára tért be, és ha bezárkózott a házba, a szomszédok máris indultak leselkedni. A tanúk sohasem tartották szükségesnek, hogy mentegetődzenek, megindokolják, amiért leselkedve vagy hallgatódzva értesültek az elmondottakról. A mai szemmel nézve sokszor visszataszító képet festenek magukról a hasadékokra tapadó vénasszonyok vagy társaikat intim helyzetekben megleső férfiak. A 18. században azonban természetes volt ez az állandó kollektív ellenőrzés. A konfliktusok jó része még ilyen erős társadalmi kontroll mellett is elkerülhető lett volna, ha megfelelően tudnak védekezni a teherbeesés ellen, ha a törvénytelen szerelem gyümölcse le nem leplezi a szolgálókat, özvegyasszonyokat. A továbbiakban azt szeretném megvizsgálni, milyen lehetőségük volt a 18. századi magyar parasztoknak arra, hogy következmények nélkül éljenek nemi életet. A fogamzástól való félelem, a fogamzásgátlás pszichológiai hajtóereje, állandóan jelen volt a korabeli parasztok között is. Nemcsak a törvénytelen kapcsolatban szerették volna a lányok, özvegyasszonyok elkerülni a terhességet, de a férjes nők is sokszor tehernek érezték a gyakori gyermekáldást. A Sopron megyei Lédecen 1722-ben egy gyerekágyban fekvő asszony kérte a. boszorkány hírében álló szomszédasszonyt, hogy "valamiként orvosolja és tegye meg azt, bár csak két esztendeig ne lenne még gyermeke" j Az ország másik végében, az Abaúj vármegyei Szántón is gyerekágyban feküdt Kóródi Györgyné, amikör Tóth Katát hívatta, aki megkérdezte tőle: "hol vagyon az gyermekednek ágya" (azaz a méhlepény), ha tudja, hová tették, "megcsinálnám, hogy soha többé gyermeked nem lenne." Nyiri Istvánnénak pedig azt tanácsolta: "Mikor férhez megyén, tegyen borsót a csizmájában, üljön az öt ujjain, míg a lakodalom lészen, gyermeke nem lészen. Kit is ezen tanú nem cselekedvén, gyermeke vagyon kettő" - állapította meg büszke daccal Nyiriné.

8 A különböző szerek, amelyekkel éltek, az analógiás mágián alapultak. A bihari Jaksö Erzsébet 1716-ban, hogy urától ne essen teherbe, "a herélt ló tőkét kéményben megszáraztotta és azt adta be urának"? A távoli Zalában, Pacsán, Dogós Jutka szintén a terméketlenné tévő herélés analógiáját akarta felhasználni a fogamzásgátlásra: mivel megelégelte leánya sok szülését, veje kapcájába olyan cérnát varrt, 6.Státny Oblastny Archív, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. 681. krabic Fasc. XII. No. 536. (Tantülo Dorottya), 680. krabic Fasc. XII. No. 524. (Petruska Ilona) 7. Magyarországi boszorkányperek. Kiadja: SCHRÄM Ferenc. IL Bp., 1983. 32. p. 8. Státny Oblastny Archiv, Kosice, 353, krabic. Trestné pisom. Fasc. II. No. 32.1715. szept. 6. 9. MOL R 320. Igazságszolg. kapcs. iratok 2. cs. 1716. jun. 20. 47