Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 4. Mink András: A hatalomgyakorlás lehetőségei és korlátai a 60-as években
amelyek szintén ekkoriban folytak az "egyéni vagy közösségi házról" és a "fridzsider-szocializmusról". Ezzel a vita a népesedéssel kapcsolatos szociális és gazdasági kérdésekről a politika és az ideológia síkjára terelődött. Az egyke, a jövő leendő egoistája időzített bombaként fenyegeti a szocialista építést. A demográfiai helyzet megváltoztatásáért folytatott küzdelem már nem egyszerűen a születések számának emelése volt, hanem "a szocialista közszellem és embertípus jövője, magának a szocializmusnak a jövője. A vitában elfoglalt álláspont, sőt maga a gyerekvállalás eképpen politikai állásfoglalásként volt értelmezendő. Az elhangzó érvek lényegében illeszkedtek a rendszer hagyományosan vallott ideológiájához (anti-individualizmus, közösségiség stb.) és a népesedési helyzet is sokkal súlyosabb volt, mint 1951-ben; minden ok és lehetőség látszólag adva volt ahhoz, hogy látványos kispolgárság-ellenes kampány kezdődjön, a hivatalos politika mégis távol tartotta magát a vitától, nem lépett porondra. A viták gyakorlatilag egy szűk értelmiségi körben zajlottak, jelentős politikai személyiségek abban nem nyilvánítottak véleményt. A politikai vezetés szemmel láthatóan igyekezett a háttérben maradni. Az állásfoglalások szórványossága, a kívül vagy felülállás bizonygatása és legfőképp a konkrét intézkedések hiánya óvatosságot és zavarodottságot tükröz. Ennek több oka lehetett. Különösen 1956-ot követően a születések számának drasztikus csökkenése kellemetlen képzettársításokra adhatott okot. Ezt csak fokozta, hogy a vitát a magukat a "népi írók" hagyományaihoz kötő értelmiségiek kezdeményezték. Félő volt, hogy a vita eljut a fennálló politikai és társadalmi rendszer bírálatáig, miként az a 30-as években történt. Ezért ezt a csoportot, hogy hiteltelenítsék, dilettáns buzgólkodással és valamiféle retrográd nacionalizmus feltámasztásával vádolták. Kényelmetlen kérdés volt a nők tömeges munkába állásának hatása a népesedésre. Megdönthetetlen tabunak számított, hogy a nők munkába állása a szocialista fejlődés elengedhetetlen követelménye és a női egyenjogúság legfontosabb vívmánya. Az individualizmus kérdésének feszegetése ugyancsak kényelmetlen lehetett a vezetés számára akkor, amikor a formálódó gazdasági reform ellenfeleinek legtöbbet hangoztatott jelszava a kispolgáriság elleni harc. Ráadásul 56 után az individualizmus elleni harc meghirdetése komoly visszatetszést szülhetett volna, mivel a konszolidációs politika jórészt arra a kompromisszumra épült, amely szerint a politikai rendszer restaurálásának fejében a vezetés felkínálta a magánszféra tiszteletben tartását. Ezen kívül nyilván kisértett még a rossz emlékű "Ratkó-korszak". A politikai vezetés deklarált programja a Rákosi korszak gyakorlatával való szakítás és az abortusz korlátozása a köztudatban szorosan összefonódott ezzel az időszakkal. Többéves hallgatás után az 1966-os év hozott fordulatot a népesedéspolitikában. Ekkor határozták el a GYES bevezetését, amelytől egyszerre várták a népesedési gondok megoldását és a gazdasági reform nyomán fellépő esetleges munkanélküliség megelőzését. Az intézkedést beköszöntő, majd azt követő propaganda-hadjáratból az világlik ki, hogy a kormányzat ezzel az egyszeri gesztussal kívánta egyrészt megoldani a problémát, másrészt lerázni az egyre kényelmetlenebbé váló vitát. Azt próbálják sugalni, hogy egyedül a vezetés képes arra, hogy józanul, nacionalista és szektás indulatoktól mentesen, a kérdés minden aspektusát mérlegelve hathatós intézkedéseket tegyen. Ez a paternalista felfogás fejeződik ki abban is, hogy a napilapok 1966 karácsonyán jelentetik meg a GYES-t méltató cikkeiket. Ezáltal a GYES a párt és a kormány karácsonyi ajándékává válik, a gondoskodás és a figyelem újabb jele. Az intézkedést a nagycsaládok életét és példáját bemutató cikkek sora kiséri. Ezek feladata nem egyszerűen a nagycsaládos életforma népszerűsítése, hanem azt is kifejezik, hogy ezzel a párt teljesítette a rá háruló részt, most á népen a sor, hogy éljen a felkínált páratlan lehetőséggel. 378
