Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 3. Varga Éva: Társadalmi konfliktusok és megmaradási technikák az északi határszél néhány községében

Itt érdemes még megemlíteni, hogy a felvidéki áttelepültek közül azok, akik ottmaradtak, ma tagadják, vagy igyekeznek elleplezni még a kívülálló előtt is áttelepült voltukat. Tipikus jele ez azoknak a máig ható súlyos társadalmi konfliktusoknak, melyek ezidőtájt a községben lejátszódtak a ki-, illetve betelepítettek, a Szlovákiából átjött és a helyi magyarok, valamint a németek között. Ugyanakkor identitási problémákkal küzdenek a mai napig a még megmaradt németek is, bár összetartásuk szinte páratlan. Nem sokkal első ottjártam előtt, 1987-ben a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége felmérést készült végezni Nagybörzsönyben a németek körében. A felmérés-készítők szakmai és emberi hozzáállására jellemző, hogy a kérdőívek minden olyan családhoz eljutottak, amelyet a helyiek németnek tartanak. A lapokat mindenki személyesen vitte vissza kitöltetlenül, mondván, nem kívánnak nyilatkozni. Hasonlóképpen jártak egy másik szervezet kérdezőbiztosai is: nem engedték be őket a házba. Az elzárkózás oka saját megfogalmazásuk szerint is az újbóli meghurcoltatásoktól való félelem: "Nem hagyjuk magunkat összeírni, hiszen sosem lehet tudni, mikor élnek vissza vele." E tragikus eseményeket megélt generáció gyermekeit és unokáit már úgy nevelte, hogy azok ne legyenek németek, ne érhesse őket hasonló sors. Ez az attitűd számos egyéb körülmény mellett nagy mértékben hozzájárult a tőzsgyökeres börzsönyiek elvándorlásához a 60-as évektől kezdődően. Ez az elvándorlás 1970 és 80 között volt a legintenzívebb. Tíz év alatt a lakosságszám egyharmadával csökkent. A történelem fintora, hogy a 80-as évek elején befejeződő községösszevonásokat - amelyek egyébként országszerte a lakosság tiltakozásával találkoztak - mégis úgy tudta a község elkerülni, hogy arra hivatkozott: Nagybörzsöny német nemzetiségi falu. A nemzetiségi falvakat ugyanis közigazgatásilag nem vonták össze. Jellemző, hogy ekkorra már a lakosság több mint 10 %-a cigány, s csak az idősebbek elenyésző hányada beszél - ők is csak otthon - németül. A nemzetiségre való hivatkozás ebben az esetben egyértelműen a hatalom kedvezőtlen intézkedését volt hivatott megakadályozni, mégpedig sikeresen. Ennél jóval ellentmondásosabb és kétesebb kimenetelű a község jelenlegi fennmaradásáért folyó akciójuk, mely szintén a németség jegyében zajlik. A jövő tanévtől ugyanis a nagybörzsönyi iskola, mint nemzetiségi iskola fog működni. Ehhez a településnek számos érdeke fűződik. Legelsősorban nemzetiségi létének demonstrálásával beruházási és településfejlesztési - tehát anyagi előnyökhöz juthat. Erre szükség is van elmaradottságainak felszámolásához, a népesség további elvándorlásának megakadályozásához vagy legalábbis csökkentéséhez. Ugyanakkor mégsem nevezhető véletlennek, hogy ez az akció komoly ellenállást váltott ki a szülők egy részének körében. Ennek két oka van: Az egyik, hogy ma már a meghurcoltak harmadik generációja lép iskolás korba, akik alig beszélnek németül, s semmiképpen sem nevezhetők nemzetiségieknek. A másik, hogy a többség ma már származásilag sem tekinthető németnek. Többségük helyi magyar és cigány családok gyermeke. Ez igazán tragikomikus helyzetet eredményez. Képzeljük el a gyakran kulturális és nyelvi hátrányokkal induló cigány gyerekeket a két nyelven tanító, két kultúrát elsajátíttatni akaró iskolában! Nyilvánvaló, hogy az ügy kimenetele legalábbis kétséges. Az előadás megtartása óta tudomásunkra jutott, hogy a szülők erőteljes tiltakozásának hatására a nemzetiségi oktatás tervét egyenlőre elvetették. 375