Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 2. Tóth Ágnes: A bukovinai székelyek beilleszkedési stratégiái Észak-Bácskában 1945 és 1950 között

Gara, Katymár és Kunbaja községekben, míg a többi községben túlzsúfoltság nincs ugyan, de a rendelkezésre álló házak és földterület teljes egészében kiosztást nyert.'il Az igazi beilleszkedéshez, az önmagukra találáshoz még hosszú évek küzdelmeire volt szükség. Az új helyzetek, a más környezet, az eltérő lehetőségek új alkalmazkodási módokat követeltek meg, nemcsak az egyes embertől, de egy néptől, népcsoporttól is - írtuk dolgozatunkban. Ez kétségtelenül igaz, de mindig figyelembe kell venni azokat a körülményeket, meghatározottságokat, amelyek adott esetben kényszerítenek ugyan a választásra, az új alkalmazkodási stratégiák kidolgozására, de ugyanakkor meghatározzák cselekvéseinket, lehetőségeinket is. Szándékunk szerint a bukovinai székelyek legújabbkori, időben és térben körülhatárolt élettörténetének a fölfejtésekor az események egymás mellé sorakoztatásával, a körülmények fölvázolásával éppen azokra a folyamatokra mutattunk rá, amelyek a szűkülő lehetőségek miatt kényszerpályákat jelöltek ki, s amelyek már újabb döntéseket, elkövetkező éveket, s életeket determináltak. 1944 őszén, a front elhaladtával Bács-Bodrog vármegye területén is megteremtődött a magyar társadalom számára a nagyobb szabadság irányába való elmozdulás lehetősége. A hatalmi vakum azonban, ami a közigazgatási szervek elmenekülése, illetve visszatérése közöti időszakra jellemző: a front változásai, valamint a szovjet hadsereg jelenléte, s a kivárás időszaka elbizonyatalanította a társadalom politikailag aktív rétegeit is. Természetesen a készületlenség, az egyes problémákra adandó alternatív válaszok hiánya is a tanácstalanságot, a bizonytalanságot erősítette. Csak 1945 tavaszán, főként a földreformrendelet megjelenése után figyelhető meg egy olyan nagymértékű aktivitás, amikor is az egyes érdekcsoportok elképzelései, tervei is jól körvonalazhatók már. Ez a néhány hónapos késlekedés azonban sok esetben kényszermegoldásokat eredményezett, hisz 1945 tavaszára már merőben új helyzet alakult ki: a lehetőségek erősen leszűkültek, a megoldásra váró problémák pedig összetorlódtak, halmozódtak. Amikor egy vármegye, egy falu közigazgatási vezetése képtelen elérni a szovjet hadsereg vezetésénél, hogy a mindennapi élet racionalizálása érdekében a lakosságot csak helybeli közmunkára vegyék igénybe, hogy a malmok a polgári lakosság részére is őrölhessenek, hogy az egyes községek jóvátételi beszolgáltatását is csökkentsék, mert teljesítőképességük végső határához érkeztek, - akkor alig-alig beszélhetünk lehetőségekről, döntési szabadságról. Az igazi kiszolgáltatottságot nem az jelentette, hogy az egyes falvaknak a felsorolt áldozatokat meg kellett hozni, hanem a bizonytalanság a garancianélküliség. Mint ahogyan a bukovinai székelyek igazi tragédiája sem a letelepedés nehézségeiben, a készületlenségben volt, hanem abban, hogy a terület és az ország vezetői is, az első perctől kezdve a német nemzetiségű lakosság rovására igyekeztek megvalósítani érdekeiket. Ez a kezdettől kényszerpályán való mozgás egyrészt átmeneti időszaknak tüntette fel a "rendetlenséget", mintha az idő múlása önmagában megoldást nyújthatott volna, másrészt hallatlanul kiölte az egyes társadalmi és népcsoportok közötti szolidaritást. A társadalom mélyvizeiben futó áramlatok mielőbbi fölfejtése a mindannapi élet elvisellietősége, a szított vagy valós ellentétek elsimulása, a sérelmek, fájdalmak feledése miatt is nélkülözhetetlen. 17. UMKL. Földművelésügyi Min. Telepítési Főosztály 123053/1947. ikt. sz. 369