Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
VII. TÁRSADALMI ELLENÁLLÁSI TECHNIKÁK FORMÁLIS SZERVEZETEK NÉLKÜL - 2. Tóth Ágnes: A bukovinai székelyek beilleszkedési stratégiái Észak-Bácskában 1945 és 1950 között
Miniszterelnök Úr! Az a kérésünk, hogy ügyünket vigye minisztertanács, vagy ha szükséges nemzetgyűlés elé, hogy végre döntsenek sorsunk felett.'® Helyzetük megoldását felsorolt kéréseik teljesítésében látták. Gazdasági jellegű javaslataik közül a következők a legfontosabbak: A Bukovinában maradt vagyont számítsák be az itteni juttatásba. Ennek tisztességes megvalósítása érdekében készek egy bizottság alakítására, amely a kataszteri kimutatások beszerzésével és feldolgozásával szavatolta volna az adatok tisztaságát. Ebből adódóan kérték azoknak a gazdáknak a kártérítését, akiknek Bukovinában több földjük volt, mint amennyiben itt részesülhettek. Az értékkülönbözet megtérítését az államtól várták oly módon, hogy az ott hagyott vagyont előbb a román állam kifizeti. "Itt megjegyezni kívánjuk, hogy az ott hagyott közös legelők, erdőrészek, sórészek értékéből egy közös alapot kívánunk létesíteni, ami a bukovinai székely ifjúság nevelését szolgálná"? Szükségesnek tartották továbbá azoknak az alapjuttatását felemelni, akiknek ott nem volt vagyonuk: fiatal házasoknak 8 holdra, gyerekes családoknak 7 holdra kívánták kiegészíteni főijüket, és ezenkívül gyermekenként 2 holdat javasoltak. Gazdasági helyzetükre való tekintettel kérték továbbá a miniszterelnököt a székelység adókedvezményének 15 évre történő kiterjesztésére is. A beadvány második részében az egy tömbbe való letelepítésüket kérik: "A bukovinai székelység 200 évig egy tömbben élt és példátlanul ellenállt minden idegen behatással szemben. Ezért akartak belőlük hidat építeni 1941-ben csonka Magyarország és a Székelyföld között Erdélyben. Ezt azonban sem akkor nem találtuk megfelelőnek sem most. Mi bármilyen megoldást örömmel és hálával fogadunk, de szeretnénk ha a bukovinai 5 egység - ha távolabb is egymástól - megmaradhatna 5 egységben, hisz köztudomású, hogy a tradíció (hagyomány, lelkület, nótakincs) születéstől kezdve összetartja [őket] és bárhová is elviszik egymástól, mindig visszavándorolnak a többséghez. Ezért van az, hogy a felsőbácskában maradt székelyek vándorolnak Tolnába és Baranyába és onnan vissza, s ugyanúgy a Tolnában lévő székelyek átjárnak Bácskába, ameddig meg nem találják a kívánt tömörítést." 10 A tervezet további részében fölvázolják a menekülés következtében szétszóródott falvak tartózkodási helyét és javaslatot tesznek az egy tömbben való letelepedés megoldására is: "1946 őszi állapot Terv Hadikfalva 7500fő Tolna, Baranya és Bácska kb. 25 községben Bácsalmás Bácsbokod Andrásfalva 5500fő ... szétszórtan 15 községben Gara Katymár Istensegíts SOOOfő ... a többség Csataljaira] települt, ezenkívül még 9 községben vonnak szétszórtan a Dunántúlon. Csatalja Fogadjisten lOOfő Bácskában és Baranyában 2 községben Vaskút Józseffalva Baranya és Tolnában 2 községben Csávoly 8. BKML. Bács-Bodrog vármegye főispánja 494/1946. 9. U.o. 10. U.o. 366