Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 5. Gyáni Gábor: Fővárosi zavargások a dualizmus évtizedeiben
De kardhasználattal együtt járó Összeütközésekre került sor a tömegek és a rendőrség között a Parlament körül is. 6. 1895 nyarán több kisebb munkászavargás történt apróbb sérelmek nyomán, ám ebben az időben a munkásság kollektív akciói eltörpültek az egyetemi ifjúság fellépései mögött. 7. 1897. Ekkor indul meg egy hosszadalmas tüntetéssorozat, amelynek indítóoka a választójog, közelebbről a választójog széles társadalmi körök által szorgalmazott, ellenzéki politikai pártok által is hangoztatott (igényelt) kibővítése. Ez év május 10-én pl. 3-4 ezer munkás zászlók és táblák alatt egy választójogi népgyűlést követően a "főváros fontos útvonalán szeretett volna keresztülvonulni, de e szándékukban megakadályozta őket a rendőrség és a Kerepesi út sarkán összeütközött egymással a tömeg és a kivezényelt rendőri erő. A kemény "csata" eredményeként nyolcan súlyosan megsérültek. A következő évben folyamatosan fel-fellángoltak a munkásság zavargásai, különösen február és május között tetőzik ez a mozgalom. Az akciók hátterében a választójogi követelés és tőle függetlenül a nemzeti ünneplés, az 1848 ötvenedik évfordulója alkalmából tartott ünnepi aktusok elleni fellépés húzódott. Csizmadia Sándor, a fővárosból időlegesén kitiltott munkásmozgalmi vezető visszatérése kapcsán kirobbant, a lovasrendőrök segédletével szétvert pályaudvar körüli tüntetés nyomán a rendőrség 128 személyt vett őrizetbe. 8. 1898 hozta magával újfent az egyetemi ifjúság utcai radikalizmusának a kirobbanását. A kiváltó ok a függetlenségi érzület állítólagos megsértése, nevezetesen hogy Krieghammer hadügyminiszter rendelete nyomán a tartalékos tisztek csak hier szóval jelentkezhettek. A Hier-tüntetések összekapcsolódtak az ún. kvóta-ellenes tüntetésekkel (szintén azonos motivációval a háttérben), valamint a német dalcsarnokok elleni nyilvános erőszakos, fellépésekkel. A belvárosra, a Múzeum körútra és környékére koncentrálódó, tartósan elhúzódó "zavargásszerű" tüntetések során a rendőrség még az egyetemi autonómiát is megsértette egy alkalommal, amikor emberei behatoltak az Egyetemi-kör helyiségeibe, sőt magába az egyetemi épületbe is. Az utóbbi esetnek komoly, a rendőrségre nézve negatív visszhangja támadt. 9. 1900-ban ön. tüntető sétákra és kuriózumképpen vendéglőbojkottokra került sor a fővárosban. A többnyire békés felvonulásoknak és a vendéglők megszállásának is a munkásság a bázisa; az előbbiek a város főútvonalaira koncentrálódtak; a bojkottokat pedig az váltotta ki, hogy a külön köri helyiségekkel nem rendelkező munkásszervezetek, alkalmi sztrájkbizottságok, tüntetésszervező csoportosulások rendszerint vendéglőkben jöttek össze. Rendőri nyomásra számos vendéglős megtagadta a helyiség átadását ilyen célokra. Válaszul született a bojkott gondolata, amelynek lényege, hogy a bojkottálók csendben, békésen elfoglalták a vendéglők ülőhelyeit, de nem fogyasztottak, ezzel komoly üzleti bevételtől fosztották meg a vendéglőtulajdonosokat. 10. Kisebb kollektív akcióként említhető az 1901-es egyetemi "kereszt-mozgalom", amely a Néppárt által tüzelt, helyenként antiszemita egyetemi diákmozgalomként kapott lábra, ám hamar elhalt. Ennek során a tavasz folyamán több kisebb demonstrációra került sor magán az egyetemen és annak környékén.5 11.1904-ben, Kossuth halálának 10. évfordulóján a nemzeti függetlenségi érzelmű egyétemi ifjúság került a rendőrséggel összeütközésbe, midőn fekete zászlót kívánt kitűzetni a középületekre és színházi előadásokat kívánt megakasztani. Heteken át tartottak a zavargások, mélyeknek számos sebesültje is volt. Az év őszén a kormány számos korlátozó rendszabályt foganatosított a szociáldemokrata mozgalom ellen, melyre válaszul nagy munkástüntetések, engedély nélküli felvonulások és a kormánypárt, valamint a kormány székhelyei elleni támadások kezdődtek. De nem ritka már ekkor a sztrájkokkal egybekapcsolt kollektív erőszak sem, példa rá a város jelenetektől nem mentes fuvaroskocsisok sztrájkja, ahol a sztrájkolok tárgyi objek5. SZABÓ Miklós: Az 1901-es egyetemi "kereszt-mozgalom". Történelmi Szemle, 1970/4. 483-517. p.
