Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 5. Gyáni Gábor: Fővárosi zavargások a dualizmus évtizedeiben

ségek beható vizsgálata, amelyekre eltérő megközelítésmódok, tudományos iskolák kezdtek ráépülni. Egyben azonban vitathatatlan e kutatások azonossága: mindegyiküket a társadalomtörténeti szemlélet hatja át, a bennük megfogalmazott kérdésfölvetések radikális szakítást mutatnak a mozgalomtörténet, az angolul labour history kifejezéssel jelölt megközelítés hagyományaival mind tartalmi, mind módszertani tekintetben. Ezeknek az új történetírói érzékenységre valló kutatásoknak mindenkor a mozgalmak teljes köre áll vagy kerül érdeklődésük homlokterébe, függetlenül attól, hogy közülük melyiknek lehet vagy nem lehet magyarázó szerepe deduktive megkonstruált történeti összfolyamatokban. Továbbá: döntő szempont, hogy a megvizsgálandó kérdések nem a mozgalmak vezető szervezeteire és az általuk gyártott ideológiákra, hanem a kollektív akciók köznapi szereplőire és a bennük résztvevők viselkedésére, érzelmeire, késztetéseikre stb. irányul. Végül: nem elhanyagolható annak tematizálása, hogy pontos leírást adjon a történész a kolletív akciók ,számáról, kiterjedéséről, lefolyásáról, résztvevőinek a számáról és társadalmi Összetételéről, megfogalmazott céljairól és artikulálatlan "ideológiájáról"', az esemény konvencionális megnyilvánulási formáiról és térbeli lokalizációjáról, a vele összefüggő szimbolikus viselkedésformák sokféleségéről és azok jelentéséről.

1 Jelen írás éppen csak kóstolót nyújthat abból a roppant gazdag választékból, amely a kollektív erőszak mint történeti kutatási probléma keretében ma hozzáférhető. Szerény célunk az, hogy vázlatosan áttekintsük a budapesti zavargások főbb történéseit a város egyesítése körüli évektől kezdve az első világháború kitöréséig tartó közel fél évszázad viszonylatában. A puszta felsorolás, amely természetesen nem terjedhet ki minden valóban megtörtént eseményre, bizonyos szempontokkal egészül ki: így igyekszünk mindenkor meghatározni a kollektív akció egyedüli vagy fő társadalmi bázisát, résztvevőinek a valószínű számát; a megmozdulás célját, főbb követeléseit; a színhelyét és rendőri fogadtatását, majd a következményeit. Ez utóbbi a megtorlás intenzitásáról és jellegéről tájékoztat. Ne feledjük végül, hogy jelezzük: mennyi ideig (hány napig, hány hétig vagy esetleg hány hónapig) tartott az esemény. A zavargások kronológiája Még mielőtt belekezdenénk taxatív áttekintésünkbe, nem kerülhetjük meg a definíciós problémát. Hiszen anélkül, hogy előzetesen tisztáznánk mit is értünk zavargáson, nem állna a szemle biztos talajon. Zavargáson ugyanazt értjük, amit Charles Tilly, vagyis az ő meghatározását tartjuk elfogadhatónak. Ezek szerint zavargás az, amikor legaláb 100 (más könyveiben minimum 50) személy ellenőrzése alá von valamilyen számottevő nyilvános teret (az utcát, középületet stb.) és tartósan elfoglalja azt szembeszállva az erőszakszervezetek (rendőrség, esetleg a hadsereg) pacifikálási erőfeszítéseivel.

2 Nem tartjuk magunkat szorosan a Tilly-féle definícióhoz azt illetően, hogy csupán az egy napnál tovább tartó köztérfoglalást minősítsük zavargásnak - lázadásnak, mi az egyetlen napra korlátozódó ilyen jellegű tömeges viselkedést is belefoglaljuk a rebellió fogalmába. Ezt követően kövessük nyomon a légérdemibb pesti zavargásokat.3 1.1869 és 1914 között rendszeres Pesten az ipari munkásság mozgolódása, melynek hátterében kezdetben az áll, hogy az Általános Munkásegylet működését a hatóságok igyekeznek rendészeti eszközökkel gátolni, amely tiltakozást szül az érintett munkásnépesség körében. Utóbb a párizsi kommün leverése és véres megtorlása szítja a munkások izgalmát. Ezeknek a rendszeresen ismétlődő utcai demonstrációknak 1. Vö. GYÁNI Gábor: Közösség és munkaradikalizmus (Tprténeti-antropológiai problémák). Valóság, 1984/7. 80-91. p.; RÉV István: A nagy hisztéria, avagy az önmagát beteljesítő jóslat. Medvetánc, 1987/3-4.157-187. p. 2. TILLY, Charles: The Contentious French. Four Centuries of Popular Struggle. Belknap Press, Cambridge, Mass., 1986. 309. p. 3. A számbavételhez alapvetően a következő rendőrségtörténetet hasznosítottuk, 1873-1923. Az ötvenéves budapesti m. kir. állami rendőrség története. In: Rendőrségi almanach 1923. Szerk.: BAKSA János. Bp. 1923.