Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 4. Kresalek Gábor: Valós és kreált konfliktusok az ötvenes évek jelenidejű játékfilmjeiben

7 fogalmára, valamint a valós közösségek és szuverén emberi értékek beilleszkedési lehetőségeinek kialakulására, megválaszolására tesz kísérletet. A történet színtere a háborús sebektől borított Magyarország, szereplői a világégés áldozatai és áttételesen, elsősorban szellemi síkon, okozói. A szerzők által képviselt humanista értékrend egyének és különböző csoportjaik közötti konfliktusrendszerben ütköztetett nézetek harcából kristályosodik ki. Ez a harc egy áttételes és bonyolult struktúra keretei között folyik. Hogy a rendszert megérthessük, különítsük el e szereplőket. Előre kell bocsátani, hogy ezen belül meg kell különböztetni a film leíró, realista, a történet szintjén megragadható, múltat magyarázó és jelenre vonatkozó, valamint a jövőképet kifejtő modellalkotó szálát. Kezdjük az elsővel. A film főszereplői gyerekek. Mindnyájan a háború áldozatai. Szüleiket, lakásukat, biztonságukat vesztették el a háború következtében, vagy néhányan közülük még korábban. Reménytelenül csavarognak az országban, míg végül a véletlenek egy kompániába sodorják őket. Érdekeik közösek, kohéziós elemük a "csordaszellem". A megpróbáltatások keménnyé, cinikussá és elvadulta tették őket. Hogy ne haljanak éhen, rabolni, sőt egyszer gyilkolni kényszerülnek. A velük ellenséges parasztok világa az a csoport, mely az előbbi anarchisztikus társasággal szemben a "normális" társadalmat képviseli. Tagjai megjelennek egyenként: ilyenkor erőszakra érőszakkal válaszolva, ha kell fegyverrel támadnak a gyerekekre, és csoportonként: amikor egyenesen a kiirtás szándékával indítanak háborút a számukra megfoghatatlanul más közegre. Az első leírható érték az önzés, mind a két csoportra vonatkozik. Az egyik csak magára gondolva eltulajdonít, a másik ugyanezen megfontolásból, elfogadhatatlan eszközökkel védi vagyonát. Hasonlóak a "csordaszellem" tekintetében is, hiszen a gyerekek azon túl, hogy összetartozásuk alapja az akolmeleg, ugyanúgy engedelmeskednek vezérüknek, aki természetesen a legnagyobb és legerősebb fiú, mini a felnőttek elöljárójuknak, mikor annak utasítására fegyveres csapatba szerveződve, fegyvertelen kiskorú ellenfeleikre támadnak. Egymásnak megfelelő értékek mellett egymással ellentétben állók is szerepelnek. Ezek hozzák mozgásba a film mechanizmusát. A fegyveres csoportba tömörült parasztok vezére a községi elöljáróság fasiszta múltú, feltehetőleg kisgazda párti vezetője. Miközben a Nemzeti Kormány csavargók elleni rendeletére hivatkozik, a rend mindenáron való megteremtése a célja. A falu fölötti kastélyba beköltözött csapat anarchisztikus szervezete nemcsak hogy elfogadhatatlan, de kiirtandó a számára. A problémák kezelésének demokratikus lehetősége fel sem merül benne. Ellentétpárja a kastély társadalmon kívüli lakója a zenész. Bár őt fogságba ejtik és kis híján kivégzik a gyerekek, mégis toleranciával fordul feléjük. Egyenrangú emberként kezeli a páriákat. Nem nyilatkoztat ki, nem utasít, hanem rávezet a helyes válaszokra és cselekvésekre. Szándékosan rekeszti ki magát a "normális" társadalomból, úgy véli a háború csak fizikailag ért véget, az emberek mit sem változtak. Vezérlő értékei: a saját törvényekhez való hűségből következő emberi szabadság, a szolidaritás, és a tolerancia formálják át a vagányok gyülekezetét valódi közösséggé. Ez az a közösség, mely a film jövőképét valósítja meg. Az öntevékeny, nyitott, szolidáris, egymásért belső indíttatásból felelősséget vállaló társadalom víziója ez. Hőseink azonban szerepvállalásuk ellenére sem tudnak változtatni a "rendpárti" többséggel szembeni viszonyukon. Hogy mégis az ő győzelmükkel, tehát az igenelt jövő megvalósulásával zárulhasson a film, deus ex machina szükséges. A városi kommunisták kiutalják a kastélyt a gyerekeknek egy autonóm gyermekotthon létrehozására. A kétféle közösségi érték közül tehát, a humanista győzedelmeskedik. Ott áll azonban vele szemben az ugrásra kész intoleráns paramilitáris szervezet. A háttérben mozgó kommunisa párt szerepe a film emberi értékei közé primer politikai értéket iktat be. Sajnos ezen a ponton az alkotpk áldozataivá váltak a világot leegyszerűsítő "fehéren-fekeíén" ábrázoló szemléletnek. A régi társadalmat megtestesítő intoleráns parasztcsoport szembeállítása a pozitív közösséggel, még magyarázható dramaturgiai szükségsze-