Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 3. Bircher Erzsébet: Birodalmi gazdaságpolitika és a lokális érdekek konfliktusai a magyar kőszénbányászat első évtizedeiben

Sopron erre a döntésre hivatkozva kérte 1782-ben a Magyar Királyi Helytartótanácstól a felmentés érvényben tartását, leírva kérvényében, hogy a bánya művelése csak kárt okozna a közösségnek.13 1788-ban II. József kamarai rendelettel szabályozta a kőszénbányászat jogát és abban legitimizálva a földesúri álláspontot - a földtulajdon részének nyilvánította a kőszenet.16 Az abszolutizmusnak, mint politikai hatalomnak az e területen való beavatkozása ettől a pillanattól kezdve átlényegült: az instrukciók sorát a gyakorlati tevékenység váltotta fel. Ez olykor kimerült a vállalkozók protekcionista támogatásában, de ennél személyesebb beavatkozásra is van adatunk: egy rövid ideig például Ferenc császár is tagja volt az egyik legfantasztikusabb célokkal létrejött vállalkozói csoportnak, amely e bányát művelte.i? E csoport elképzelése szerint a bánya gazdaságos művelése azzal vált volna lehetővé, ha csatornát építenek Bécsből Sopronon át Győrig. Ez nyújtott volna módot arra, hogy a szállítás költségeit erősen lecsökkentve, olcsó tüzelőanyaggal lássák el a Bécs környéki üzemeket. A csatorna tervének grandiózus voltával csak a végrehajtás kudarcának a nagysága volt összehasonlítható. A Pecsenyédnél elakadt építést soha nem fejezték be. A bánya művelése azonban 1791-től már megindult: és ez a tény jelezte azt is, hogy a valódi piaci lehetőségek megjelenésekor, ha nehezen is, de túl lehetett lépni a kezdeti sikertelenségeken. Egy olyan vállalkozói réteg jelentkezett, amelyik már a Sopron és Bécsújhely környéki iparosokból verbuválódott, s a kibányászott szenet éppen a saját üzemeikben való felhasználás tette gazdaságossá. Ettől az időponttól kezdve a bányászattal kapcsolatos konfliktusok fellege megváltozott, jóllehet számuk nem csökkent. A birodalmi érdek és a helyi társadalom összeütközéseit felváltotta a tulajdonos és a mindenkori bérlő közötti konfliktusok sorozata. Ez azonban már más típusú érdekellentét volt. Hogy a nehézségek nem szűntek meg!, arra egy angol utazóy Towson 1793-ban papírra vetett, csodálkozó szavai utalnak: "egy ilyen szénbányát egy olyan népes városhoz közel, mint Wien, kincsnek kellene gondolnunk, de itt az egész kontinensen olyan előítélettel vannak a szén használatával szemben, hogy csak néhány gyárban használják. "18 Összegezve a vázolt vitasorozat tanulságait: azzal a kérdéssel kell tehát szembenéznünk, hogy valóban a helyi ellenállás, a rendi, földesúri érdek volt-e az, ami kőszénbányászatunkat ilyen nehézségekkel állította szembe az első évtizedekben? Ugy tűnik, hogy a magyar földesúri réteg ellenállása - ritka kivételként - itt nem retrográd nézeteiből, hanem a magyar gazdasági, piaci feltételek jobb, reálisabb ismeretéből fakadt. A realitásokat figyelmen kívül hagyva az abszolutizmus olyan, valóban az európai fejlődési trend felé mutató igényeket támogatott, amelyek mögött nem volt olyan társadalmi, gazdasági háttér Magyarországon, hogy a lehetőségek valóra váltására "királyi út" állt volna rendelkezésre. 15. Magyar Oszágos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Acta Oeconomica, ladula D. Fasc. 5. 22-23. p. 16. RA. SCHMIDT: Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze. II. Teil. 17. k. 445. p. 17. BÁN Imre: Csatornatervek kőszeneink szállítására kőszénbányászatunk első korszakában. Bányászati és Kohászati Lapok, 1943.1. sz. 101-107. p. 18. TOWSON: Trawels in Hungary. London, 1797.40. p. 299